Tizenkilenc évvel ezelőtt
Az eső hihetetlen erősséggel esett
aznap, és alig lehetett látni az utat az esőfüggöny miatt. A föld zsigereiben
remegett bele a dörgésekbe, és villámok ezrei szakították ketté az égboltot.
Normális ember ki se merészkedett volna a szabadba ilyen időben, nemhogy
kocsiba üljön, és el is induljon a rossz úton. Viszont annak az egyetlen egy
autónak, ami most a sötét országutat rótta, kénytelen kelletlen mennie kellett.
Az utat egyedül a kocsi fényszórói világították meg, és a sofőrnek nagyon
ébernek kellett lennie, hogy ne csússzon meg a vizes úton. A kocsi belsejében
hárman ültek, egy középkorú férfi és két gyerek. Zene nem szólt, mivel a
legkisebb elszenderedett, így csak a kövér esőcseppek untalan kopogását
lehetett hallani az ablaküvegen. A nagyobbik fiú kifelé lesett az ablakon,
próbálta kivenni az elsuhanó fák kontúrjait, nem sok sikerrel.
Egyszer csak a műszerek elkezdtek pislákolni,
az autó lelassult, és a motor köhögve, párat még kattogva, de feladta a
szolgálatot, és szép lassan megállt.
- Az istenit! – csapott a
kormánykerékre a vezető.
- Halkabban, apa, felébreszted
Baeket!
- Megnézem, mi a ménkű ütött a
motorba – szólt a férfi, melyet a nagyobb fiú egy egyszerű bólogatással
nyugtázott, majd jobban betakargatta a mellette kuporgó csöppséget.
Alig pár perc múlva a férfi teljesen
ázottan visszaszállt az autóba, és előbb mérges, majd aggódó tekintettel nézett
az anyósülésen ülő fiaira.
- Nem megjavítható?
- Nincs hozzá itt alkatrészem… és
ebben a fránya esőben semmit se látni!
- Az előbb láttam egy bekötőutat.
Annak a végén biztos kell lennie valaminek.
- Rendben. Megnézem, ti addig itt
maradtok! – szállt volna ki a kocsiból a férfi, de a fia megragadva annak
kabátját, megállította.
- Nem hagysz itt minket egyedül –
suttogta el a fiú teljes nyugalommal.
- Az még hagyján, hogy te velem jössz,
Yixing, de Baekhyun még csak négy éves. Ekkora esőben olyan tüdőgyulladást is
kaphat, amibe belehal. Honnan tudjuk, milyen messze lehet az a kúria, vagy
farm, ha van egyáltalán? Úgyhogy itt maradtok!
- Inkább a tüdőgyulladás, mint a talawerek…
Ez az egy mondat szemmel láthatólag
azonnal meggyőzte a férfit. Gyorsan összeszedték a holmijukat, jól betakarták a
kisebbik fiút, aki még mindig aludt, és nekivágtak az erdőnek.
Alig
egy kilométert kellett visszább menniük, mikor megtalálták a bekötőutat, melyet
egy kovácsoltvas boltív keretezett. Éppen egy villám hasított a légbe, így
Yixing ki tudta betűzni hangosan a ráírtakat.
- Park rezidencia… lennie kell valakinek
itt! – próbálta túlkiabálni a vihart a fiú, hogy édesapja is meghallja, amit
mond.
Tíz keserves percbe került, míg
eljutottak a hatalmas kúriáig, és hálát adtak, hogy az egész épületből, még az
eső függöny ellenére is, de áradt a meleg fény. Amint meglátták a célt, nem törődve
azzal, hogy a legkisebb fiú felébredhet, elkezdtek rohanni a bejárathoz, majd a
férfi hangosan bekopogott rajta. Feszült csend és várakozás állt be, majd az
ajtó résnyire kinyílt.
- Jó napot! Byun Minyuk vagyok, és
lerobbant a kocsim a közelben. Van két kicsi gyermekem, megengednék, hogy pár
órára, míg eláll az eső, meghúzzuk magunkat itt? – hadarta el egy
levegővétellel a férfi, mire válaszul csak egy ajtóbecsapást kapott.
- Látod, fiam, a magunkfajtákat itt
nem látják szívesen… – suttogta el Minyuk Yixingnek, majd ment is volna le a
bejárati lépcsőn, mikor az ajtó tágra nyílt, és cselédek sisere-hada lepte el a
vendégeket.
- Elnézést, uram, hogy
megvárakoztattuk Önöket, de a helyettes komornyik még új. Jöjjenek csak
beljebb! Cecil! Azonnal meleg törülközőket és teát! Hány évesek a gyermekek? –
záporozta a kérdéseket és az utasításokat egyszerre egy fiatal nő, aki a
főcselédnek tűnt.
- Én nyolc vagyok, az öcsém négy.
- Rendben! Köszönöm, ifjú úr.
Jöjjenek a vendégszobába, és helyezzék kényelembe magukat. Azonnal szólok az
úrnőnek, hogy jöjjön le.
- Ó, az nem szükséges, mi csak addig
maradnánk, míg eláll… – szólt az édesapa, de mondandóját kettévágta egy
hatalmas villám, és az azt azonnal követő robaj.
- Ahogy hallom, pont a fejünk felett
van a vihar, szóval nem hiszem, hogy egyhamar elállna. Érezzék magukat otthon
nálunk! Cecil! Hol van az a tea?! – kísérte be őket közben a szolgáló egy
barátságos és legfőképp meleg vendégváró szobába, ahol leülhettek egy kanapéra.
Természetesen addigra már vagy három
réteg törülköző rajtuk díszelgett, és a kis Baekhyun is magához tért.
- Hol vagyunk? – kérdezte erőtlen
hangon a kicsi Yixing karjaiban, de pár perc múlva már a ráterített vastag
takaróba bugyolálva járt fel, s alá a szobában, hogy felfedezze azt.
Miután Yixing is úgy érezte, hogy
visszatér minden elgémberedett tagjába az élet, és már a hajából sem tud
kicsavarni több vizet, ő is felállt körbenézni.
- Apa? Szabad inni a teából? –
kérdezte hangosan a fiú, mire a felügyeletükre ott maradt szolgáló szeme
kikerekedett.
- Ó, fiam… persze. Ne kérdezz
butaságokat! – pattant fel azonnal Minyuk, és zavarában megölelte Yixinget, de
közben a fülébe súgta. – Igen. Láttam pár pecsétet az ajtónál, biztonságban
vagyunk.
- Akkor adsz egy csészével? –
mosolygott rá vissza Yixing, de belül már rágta a kíváncsiság, hogy hova
keveredhettek.
A szolgáló arcáról eltűnt a kezdeti
megbotránkozás, miután Minyuk gyors magyarázkodásba kezdett fia furcsa
szokásairól. Pár perc múlva, mikor Baekhyun a könyveket pakolta lefele a
polcokról, teljesen összekeverve azokat, a vendégszoba ajtajában újból
megjelent az előbbi főszolgáló, hatalmas mosollyal az arcán.
- Uram, gyerekek, szeretném bemutatni
Önöknek a ház úrnőjét, Park Asszonyságot! Sajnos Park úr sürgős feladatai miatt
nem tudott lejönni, de üdvözletét küldi, és élvezzék nyugodtan a
vendégszeretetét – mondta el a szolgáló, és közben egy gyönyörű fiatalasszony
lépett be a helyiségbe mellette.
Minyuk azonnal felállt, és leszedte
magáról a rengeteg takarót és törülközőt, hogy üdvözölhesse a ház úrnőjét.
Legyintett Yixingnek, hogy jöjjön ő is közelebb, majd szólt Baekhyunnak is, aki
azonnal félbeszakította a polc újrarendezését, amint meglátta, hogy ki jött be
az ajtón. A gyerekek apjuk köré gyűltek, és Minyuk sűrű hálálkodások közepette
kezet nyújtott a hölgynek.
- De szép a néni! – kiálltotta el
magát a kis Baekhyun, amin mindenki hatalmasat derült.
- Köszönöm szépen, aranyom! Azt
hiszem, lesz neked itt valaki, akinek jobban fogsz örülni, mint nekem. Sujin
drágám, szólna Subinnak, hogy hozza le Chanyeolt? – fordult mosolyogva a
főszolgához az úrnő, de kérése feleslegesnek bizonyult, hiszen a szobába
hirtelen berobbant egy Baekhyunnal egykorú gyerek, aki után rohant egy másik
cseléd.
- Látom, nem is kell szólnom! Ő itt
Chanyeol, a kisfiam. Játszatok nyugodtan, míg itt vagytok!– szólt a fiúkhoz Park
asszonyság.
- Köszönöm, Hölgyem, elleszek!
- Rendben! Ön pedig, Byun úr, tartson
velem! Míg a gyerekek játszanak, mi beszélgessünk és mondja el nekem, miben
lehetek a segítségükre!
- Köszönöm, köszönöm! A gyerekekre
fognak…
- Persze! Rájuk ne legyen gondja, nem
lesz semmi bajuk. Chanyeol drágám, mássz ki a szoknyámból, nem kell az új
fiútól ennyire megijedni!
- Nem is félek! – durcázott be
azonnal a megszólított, majd megragadta az új jövevény csuklóját, és olyan
erővel húzta magával, hogy a Chanyeolt követő szolgának megint gyorsan kellett
kapkodni a lábait, ha nem akart lemaradni a gyerekektől.
A kis Baekhyun teljesen értetlenül
követte elrablóját egy hatalmas lépcső és megannyi folyosón át, míg végül elértek
egy játszószobába, ahol annyi játék volt, amennyit ő még életében nem látott.
Hatalmas párnák hevertek az egyik sarokban, kocsik tömkelege hevert
szerteszéjjel a szőnyegen, és megannyi plüssállat sorakozott a fal mellett, a
mászóvárat már nem is említve. Baekhyunnak elnyílt a szája is a látványra, de
sokáig nem élvezhette, mert az idegen fiú azonnal odahúzta őt a kocsis káoszhoz,
és mondta, hogy játszanak.
- Chanyeol vagyok! Négy éves! Négy!
Bizony!
- Én Baekhyun vagyok, és én is négy
éves!
Chanyeol láthatóan meghőkölt a
kijelentéstől, mert azt várta, hogy ez a kisfiú is elájuljon a korától, mint
eddig mindenki más. De ő nem tette.
- Subin! Miért négy éves ő is? Nem
csak én lehetek négy éves? – intézte kérdését Chanyeol a szolgálólányhoz, aki
az egyik párnán ülve figyelte őket.
- Más is lehet négy éves, Chanyeol.
Baekhyun és te ugyanannyi évesek vagytok.
- Az mit jelent?
- Azt, hogy nagyon jó barátok
lesztek! – magyarázta a lány hatalmas mosollyal.
- Igen? Akkor mi nagyon jó barátok
leszünk. Leszel a barátom Baekhyun? – mutatta a kisujját Chanyeol Baekhyunnak,
mire az nem tudta mire vélni a számára idegen gesztust.
- Nézd, ilyenkor te is mutasd a
kisujjad, és akkor így, meg így – mutatta meg a módját Chanyeol a jövevénynek.
- Na, ezennel barátok vagyunk!
- Barátok! Te vagy az első barátom! –
derült fel Baekhyun is most már.
A két kicsi gyermek azonnal
megtalálta a közös hangot, és hamar belefeledkeztek a játékba. Eközben Minyuk
elmesélte, miként jártak az autóval. Az egyik sofőr kiment vele az országútra,
és bevontatták a kúriához a kocsit, hogy meg tudják nézni a szerelők. Az autó
pár óra múlva indulásra készen állt, de a gyerekek elaludtak közben, ezért a
háziasszony nem engedte Minyukot, hogy felébresztve őket, továbbálljanak. A
férfi magában hálát adott, hogy pont erre a helyre akadtak, ugyanis már nagyon
sok ideje először aludhatott normális és tiszta ágyban, ráadásul elmondhatta
magáról, hogy a gyermekei is ugyanebben a kegyben részesülnek. Kaptak finom
vacsorát, Minyuk és Yixing egy vendégszobát, viszont Baekhyunt nem lehetett
kirobbantani Chanyeol mellől, ezért a kisebbik a ház úrfiával együtt tért
álomra. A sok játék és a kiadós vacsora után mindketten úgy álomba zuhantak,
hogy két dadusnak kellett őket ágyba tenni. Chanyeol, ahogy megérezte a takarót
és a „jó éjt” puszit a homlokán, azonnal Baekhyun kezét keresve, ölelésébe
vonta az új barátját. Így is aludtak el.
Sujin
nem akart azonnal ajtót nyitni az idegeneknek, de amint meghallotta, hogy
gyerekek is vannak náluk, nem tehetett mást. A házigazda parancsára, amint
behozták a kocsit, átvizsgáltatta azt, úgy, hogy a tulajdonosa ne szerezzen
róla tudomást. Azonnal tudták, hogy aki betért hozzájuk, az egy vadász. Valóban
szerencsétlenül érinthette őket, hogy lerobbantak, főleg ha menekültek épp valami
elől, vagy űztek valamit. Sujin aggódva adta le a jelentést Park úrnak.
- Uram. A vadászok messziről megérzik
a természetfeletti lényeket, mi sem vagyunk biztonságban tőlük.
- Sujin. Nem kell mindig szétaggódnod
magadat, rossz hatással van rád! Ha ártó vagy szántszándékkal tért volna be
hozzánk, nem lennének nála a gyerekei. Látod? Egy vadásznak is lehet szíve,
szóval ne aggódj! Fogadjátok őket szeretettel, és holnap már úgyis elmennek,
nemde?
- De igen, uram.
- Na, látod. Nyugalom, Sujin! A
pecsétek és a védőmezőtök éberen kémlelik a határt. Meg Ti is itt vagytok, meg
én is. Végezd el a napi munkáidat, és feküdj le te is pihenni!
- Nem alszunk uram!
- Ó, tényleg… de értetted, hogy mit
szerettem volna mondani?
- Persze, uram. Jó éjt, uram!
Sujin, amint elrendezte a vendégek
sorát, előkészítette a holnapi reggelihez a konyhát, mindenkit elküldött
aludni, felment Subinhoz segíteni, hogy rendet rakjanak Chanyeol
játszószobájában.
-
Micsoda nap! Ezt a gyereket le se lehet állítani, de olyan aranyosak az új kis
barátjával, hogy minden bajomat feledteti velem! – áradozott Subin.
- Igen, micsoda nap!
- Veled meg mi van? Megint halálra
aggódod magad? Jaj, láttad, hogy nem felfegyverkezve jöttek ellenünk!
- Te nem láttad a férfi kocsiját!
Elég szép dolgai voltak, elég szép pecsétekkel.
- Na, jó. Gyere! – ragadta meg Sujin
karját a lány. – Hogy befejezd ezt a letargiát, megmutatom neked a világ
legaranyosabb dolgát!
A két lány halkan besurrant Chanyeol
hálójába, és macskaléptekkel odamentek a kisfiú ágyához. Abban a nagydunnát
arrébb rúgva, a két kisfiú egymást karolva szuszogott.
- Hát nem édesek? – suttogott Subin,
és elmerengve nézte a kis csöppségeket.
Sujin haragja és aggodalma azon
nyomban elszállt, amint tekintete a gyerekekre esett, és őt is eltelítette az a
nyugalom és szeretetet, mely az ártatlan gyermekekből áradt.
Egyszer
csak halvány fénycsóva jelent meg Chanyeol picike keze körül, mellyel az új
kisfiút karolta át.
- Úristen, Subin, nézd! – szólalt meg
Sujin a kelleténél hangosabban.
- Halkabban az istenért! Ez meg?
A két lány olyan közel hajolt az alvó
gyerekekhez, amennyire csak tudott. Az új gyerkőc kicsit felszisszent, ahogy
Chanyeol mancsocskája alatt egyre erősödött a fény, majd hirtelen kihunyt. A
két lány összenézett, majd Sujin óvatosan eltolta Chanyeol kezecskéjét a másik
kisfiúról, és lehúzta annak pizsamáját, hogy megnézzék, mi került oda, ha
egyáltalán került valami. Az idegen kisfiú bababőrén egy kis érme nagyságú
pecsét éktelenkedett, mely még halványan izzott a frissessége miatt.
- Te jó ég! Azonnal szólnunk kell az
úrnak és az úrnőnek!
- Menj, én addig figyelek rájuk!
Azzal Sujin felrohant a házigazdák
hálószobájába, és sűrű bocsánatkérések közepette felébresztette őket.
- Elnézést, hogy így az éjszaka
közepén török Önökre, nincsen semmi baj, de ezt látniuk kell! Chanyeolnak…
Chanyeolnak megvan a…
- A mije, Sujin. Nyögd már ki!
- Az igwája… Uram.
Ahogy kimondta a szót a lány, Park úr
és Parkné is azonnal felkapta a köntösét, majd rohantak is le Chanyeol
szobájába, hogy ők is részesei lehessenek a dolognak. Park asszonyság majdnem
elalélt, mikor meglátta, hogy kire esett a választás, Park úr pedig erősen
gondolkodóba esett. Park asszonyság magához térve, szintén elolvadt az aranyos
gyerekek láttán, és betakargatta őket, hogy ne fázzanak. Park úr úgy viharzott
ki a szobából, mintha a világ legrosszabb hírét közölték volna vele. Szerzett
két cselédet, akik még a folyosón bóklásztak, a feleségét, Sujint és Subint
pedig azonnali hatállyal a dolgozószobájába rendelte.
- Ez mégis mit jelentsen?! – csattant
ki Park úr.
A leszidásra egyik lány sem
számított, ezért kicsit meg is ugrottak az úr kitörésére.
- Drágám, nyugalom! Felébreszted az
egész házat!
- Nem leszek nyugodt addig, míg nem
kapok erre magyarázatot! – fordult Park úr a szolgálólányok felé.
- Uram… mi sem értjük, hogy
történhetett ez meg – bökte ki remegő hanggal Sujin.
- Megmondtam tisztán és érthetően,
hogy nem kívánom a családomat annak a kínnak és veszélynek kitenni, amit a
fajunk feje fölötti hatalmi harcok szülnek. Éppen ez okból kértem Tőletek, hogy
vegyétek el a fiam erejét! Emlékeztek még rá?!
- Igen, uram… – mondta egyszerre a
két lány, lehajtott fejjel.
- Akkor magyarázzátok meg, hogy mégis
hogyan volt képes igwát kijelölni magának?! – pattogtak ki a szavak Park úr
szájából, amelyek így halkabban még fenyegetőbbnek hallatszódtak.
- Uram, mi neirotok vagyunk, akik
lehet, hogy a családját védik és szolgálják generációk óta, de nem tudhatunk
minden faji titkot – szólalt meg Subin magabiztosan.
- Ebben igazuk van a lányoknak,
drágám! Ne rajtuk vezesd le a haragodat!
- Akkor mégis kin?! Az anyámon?! Aki
faképnél hagyott anélkül, hogy bármit is elmagyarázott volna?! Ha ő itt lenne,
akkor esküszöm… esküszöm nagyobb bajban lennénk, mint most! Az istenért!
- Uram, az igwa kiválasztása még nem
jelent akkora nagy problémát, ha sosem lesz felavatva a fiú.
- És ezt meg miből gondolod? Azt sem
értem mégis miért létezik az igwa… Jaj, drágám, nem úgy értettem – nézett Park
úr a feleségére, akinek láthatóan könnyek gyűltek a szemébe.
- Nem baj, Hyunjae… nem baj. Tudom,
hogy most a fiúnk biztonságát tartod szem előtt – szipogott párat az asszony. –
Azt lehet tudni, hogy miért ilyen korán jelent meg nála ez?
- Hát… – kezdett bele Subin, amit
Sujin folytatott végül. – Az igwa kiválasztása eddig a családban olyan
tizenhat-tizennyolc évesen történt meg. Uram, Önnél kicsit később, húsz éves
korában. Ezt nevezzük a párválasztás időszakának is, mert eddig, egy eset
kivételével, mind ellentétes neműt választottak maguknak az ilaalinok, akiből
később a párjuk is lett.
- Ami logikusnak is tűnik, mivel az
igwájukból nyerik az erejüket, úgymond. Az igwa azért született meg, mert az
egyik fő ilaalint kettészakította az egyik ős, és már sosem válhatott eggyé a
két fél. Éppen ezért élni sem élhetett a kettő egymás nélkül. Ez azért volt jó
az ősöknek, hogy korlátozzák ezzel is az ilaalinok erejét. Viszont arra senki
nem gondolt, hogy így csak erősebbek lesznek.
- Nem eredettörténetet kértem, Sujin,
hanem, hogy magyarázzátok meg, Chanyeol mégis hogyan választhatott ki bárkit
is, ha nincs ereje?
- Pontosan ezért mondta el az
alaptörténetet, uram, mert meglehet, az igwa-választás olyan ősi, amit még
elnyomó pecsétek sem tudnak lelakatolni – magyarázta Subin.
- Ezért lehet talán az, hogy ilyen
hamar választott, mert érezte, hogy le van kötve az ereje. És lehet, hogy kapva
kaptak az ösztönei az alkalmon, hogy bebiztosítsák azt…
- Egy négy éves gyerek nem lehet
ilyen…
- Okos? Ezt akartad mondani Hyunjae?
Ha már úgy döntöttünk közösen a saját fiúnk jövőjéről, hogy nem adjuk meg neki
a családi örökséget, amit teljesen megértek, mert a védelmében tettük, de akkor
is mi ítélkeztünk felette, akkor legalább adjuk meg neki a teret, hogy erről az
egy dologról ő dönthessen!
- Hana… rendben! Legyen! Akkor azt
mondtátok, ha nincsen felavatva, akkor nem lesz hatással rá az igwája, igaz?
- Igaz, Uram. És ez fordítva is igaz
lehet. Viszont azt nem tudjuk garantálni, hogy nem fogják egymást keresni.
- Ezt hogy érted, Subin?- érdeklődött
Parkné.
- Ugye, nem alakulhat ki közöttük…
mint én és Hana között?
- Uram, az igwa egyáltalán nem a
szerelemhez van kötve. Erről biztosíthatom, mert erről kiképeztek minket! –
jelentette ki Subin teljes bizonyossággal, de Sujin látta, hogy hátul csuriba
teszi az ujjait.
Park úr annyira ideges lett, hogy le
kellett ülnie az irodai asztala szélére. Látszott rajta, hogy nagyon
gondterhelt.
- Akkor végtére is nem lesz semmi
baj, igaz, lányok? – kérdezte mosolyogva Hana asszonyság.
- Igen, Asszonyom. A fiú szépen
elmegy holnap, Chanyeol pedig elfelejti, hogy valaha is igwát választott volna.
Úgysem tudja, mi az.
***
-
Szóval hazamegyünk? Nem inkább Ti hazamentek? Nekem ez az otthonom, amióta csak
az eszemet tudom… meg egyébként is, hogy a fenébe csináljam? – szólalt fel
Chanyeol, amiből tisztán lehetett érezni a dühét, pedig nem akarta ennyire
kimutatni.
-
Chanyeol, valami baj van? Eddig nem voltál ilyen… – próbálta oldani a
feszültséget Sujin, nem sok sikerrel.
-
Bajom? Éppen most zúdítottatok rám egy életnyi adatot, azzal kezdve, hogy aki
vagyok, az nincs, a világ, amit a magaménak tudhatok, az sincs, szóval igen.
Van bajom. Köbö saját magamtól lettem megfosztva, most meg azzal jöttök, hogy
menjek „haza” egy ajtón keresztül, amit csak én nyithatok ki! Vagy mégsem? Mert
haszontalan vagyok?! – csúszott ki a száján Chanyeolnak, miközben már olyan
szinten üvöltött, hogy ahogy abbahagyta, vágni lehetett a csendet az erdőben.
-
Ezt meg honnan veszed, haver? – vált mérgessé Jongdae is, akinek az utolsó
szavak lettek címezve. – Te hallgatóztál?
-
Mit számít. Igaz vagy sem?
Jongdae
és Chanyeol már épp feszült volna egymásnak, mikor Sujin közéjük lépett.
-
Nem igaz, Chanyeol, nem vagy haszontalan, és fejezzétek már be, az istenért!
Nincs nekünk erre időnk, hogy még a ti kakaskodásotokkal is foglalkozzak! Oké!
Jongdae, te menj, és segíts Yixingnek összepakolni, amire szüksége van. Yixing,
kezdj el pakolni!
-
Ó, a térképek. És a jegyzetek. Ó, a dobozok! Azonnal, azonnal – indult be
Yixing agya, és bement a házba, magával húzva Jongdae-t, kinek szeme még mindig
szikrákat szórt Chanyeol felé.
-
Te pedig… – mutogatott az ujjával Sujin az ott maradt, mérges fiúra –, eljössz
velem sétálni.
-
Nem akarok, vissza akarok menni a saját otthonomba. Itt mindenki csak élő
jegynek néz engem!
-
Séta indul! – karolt bele jó erősen a lány Chanyeolba, és erőszakkal rávette,
hogy sétáljanak egyet.
Már
alkonyodni kezdett, mikor a sétáló páros visszaért a házhoz. Yixing és Jongdae
kinn csücsültek a verandán, és szívtak valamit, ami nem tűnt valami bíztatóan
Chanyeol számára.
-
Most már jobban vagy?
-
Fogjuk rá.
-
Jól van, akkor pakolj össze te is – mosolygott még Sujin a fiúra, majd a másik
két léhűtőhöz szaladt. - Hé, azt mondtam, hogy pakoljatok össze, ne azt, hogy
füvezzetek! Minden mozgatható?! Mi ez a sok kacat?! Yixing!
Chanyeol
hatalmasat nevetett volna a jeleneten, ha nem kavargott volna a fejében
mindmegannyi adat és információ az „eredeti” életéről, ahogy Sujin is
fogalmazott. A séta alatt a lány kicsit kedvesebben magyarázta el az egész
addigi történetét megint, hogy Chanyeol könnyebben befogadhassa azt, és azt is
nyomatékosan elmondta, ha itt marad, meghal, ami nem csak neki lenne rossz,
hanem a világnak is. Jelenleg a fiút nem nagyon érdekelte a világ, főleg mivel
azt se tudta, milyen az „igazi” világ, így hát csak a lányba vetett bizalma
volt az egyetlen, ami egy kicsit is csillapította a dühét a fennálló káosz
miatt. Próbált volna Baekhyunról is kérdezni, hogy neki mi köze van az
egészhez, de Sujin mindig azt válaszolta, hogy arra majd saját magának kell
rájönnie. Egyre több volt számára a kérdés, és a válaszok valahogy kezdtek
egyre értelmetlenebbek lenni.
Mikor
Sujin ott hagyta, ő is indult volna be a táskájáért a házba, mikor nagyon
távolról és nagyon halkan meghallotta a saját nevét. Azt hitte hirtelen, hogy a
lány szólítja, vagy a másik kettő, de rázták a fejüket, hogy nem ők voltak.
-
Chanyeol… Chanyeol… – hallotta egyre
erősebben az erdő mélyéről, ami ahelyett, hogy megrémítette volna, vonzani
kezdte.
A
lábai automatikusan indultak meg abba az irányba, amerről szólítgatták. A
legfurcsább számára az volt, hogy ahogy tisztult a hang, annál jobban
hasonlított Baekhyun hangjára, ami már eleve is abszurdum volt a számára.
-
Chanyeol, hova mész?! – kiáltott utána Sujin.
-
Valami… valaki szólít… a nevemen, és meg kell találnom… – mondta szinte
megbabonázva a fiú, és egyre gyorsabban sétált a hang felé, be az erdőbe.
-
A francba, szólítja a tükör! Sehun hamarabb ideért vele, mint hittem! Azonnal
indulás, hozom Chanyeol táskáját! – kapkodta össze a lány a táskákat, míg a két
fiú meg se moccant. – Mozduljatok már!
-
Mer’? – kérdezte kábultan Jongdae.
-
Idő van! Azért! – csettintett a lány Jongdae szeme közé, mire az magához tért,
és Yixinget is magával húzva, ők is felszedelőzködtek, majd rohantak Chanyeol
után.
-
De ugye még visszajöhetek a házamba? – tudakolta Yixing, miközben mindkét
hónalja alatt papírtekercseket szorongatott, de senki nem válaszolt neki.
Chanyeol
egyre közelebbinek és közelebbinek érezte a hangot, és most már tisztán
kijelenthette, hogy Baekhyunt hallja a távolból. De nem értette, hogy hogyan.
Már erősen az erdő mélyén lehetett, fogalma sem volt, hogy merre van, mivel nem
ezen az úton jöttek befelé, de ő csak ment, és követte Baekhyun hangját.
-
Chanyeol, mi is itt vagyunk! – szólt utána Sujin, amit csak egy kézlegyintéssel
nyugtázott.
A
nap kezdett egyre jobban elhalványodni, az erdő sűrűjében pedig alig lehetett
már látni. Chanyeol maga sem értette miért, de egyáltalán nem zavartatta magát
a sötét miatt, valahogy minden áron meg akarta találni Baekhyunt. Csak ment és
ment, majd megérezte azt az ismerős bizsergést. Pár másodpercre rá észrevett
egy sötét alakot, aki az egyik fánál állt, de nem is az volt a fontos, hanem az
a tárgy, ami előtt állt.
-
Hé! Az a mamám tükre! Takarodj tőle! – ordított rá az alakra Chanyeol, aki
hirtelen felé fordult, majd akkorát repült, hogy az egyik, méterekkel arrébb
lévő fa tudta csak megállítani.
A
fiú odafutott a tükörhöz, cseppet sem foglalkozva, hogy mit csinált az előbb,
és azonnal felcsillant a szeme, mikor azt láthatta viszont, akit már mióta
hiányolt. Baekhyunt.
***
-
Ezt a tükröt viszi valaki, ugye? – kérdezte Minseok, lassan teljesen belemászva
a tükör lapjába.
-
Gyere onnan! És valószínűleg igen. Viszont mivel nem hall az illető, arra merek
következtetni, hogy mi látjuk őt, de ő nem minket. Reméljük, hogy nem került
rossz kezekbe…
-
Mert ha igen, akkor mit tudunk tenni? – folytatta Minseok, mire meghallott a
háta mögül pár kattanást.
Baekhyun
ellenőrizte a pisztolyában lévő töltényeket.
-
Nem mindig az erőszak a megoldás, Baekhyun, úgyhogy tedd azt le, és hozd ide a
naplót! – szólt Subin.
-
Milyen naplót? – fordult érdeklődve Minseok barátja felé, aki szemlátomást
lefehéredett.
-
Nem tudom, miről beszélsz…
-
Ó, dehogyisnem tudod, tőlem kaptad,
szóval hozd ide, mert kell!
-
Nem tudom, hogy…
-
Baekhyun! Hamarosan ki kell nyitnunk a kaput, és egyedül csak mi tudjuk
kinyitni, szóval iparkodhatnál!
-
Mi van? Mi? Mi az, hogy ki kell nyitnunk?! Nekünk? De hát most mondtad, hogy
nem Baekhyun a tü… – cikázott Minseok feje a lány és barátja között, akik közül
utóbbi majd felrobbant dühében, de mégis elviharzott, és visszatért a kezében
egy könyvvel.
-
Tessék. Sok sikert hozzá! – dobta le a könyvet Baekhyun a lány elé.
-
Köszönöm! Most megvárjuk, hogy Chanyeolék megjelenjenek a tükörben –
lapozgatott Subin.
-
Mi ez a napló Baekhyun? Újabb dolog, amit még nem mondtál el?
-
Fogjuk rá.
-
Mi?! Hát kösz, tényleg kösz!
-
Nem mondhattam el, mert ez...
-
Ha Eunha-é volt – fejezte be Subin. – És mindenki ez után kutat, aki tudja,
hogy mi fán terem az ilaalin.
-
Chanyeol nagymamájáé? Mi a franc? Az meg hogyhogy nálatok van?
-
Hosszú – mondta egyszerre a lány és Baekhyun is.
Minseok
nagyon dühös lett. Megint ő volt az, aki nem értett semmit.
-
Miért csak mi tudjuk kinyitni, Subin? – kérdezte Baekhyun.
A
megszólított nem válaszolt azonnal, csak vett egy mély levegőt.
-
A sebem miatt, igaz?
-
Baekhyun. Emlékszel, hogy nagyon, de tényleg nagyon régen, amikor apáddal
együtt utazgattatok, lerobbantatok egyszer egy nagy kúriánál?
Baekhyun
összeráncolta a szemét, látszott rajta, hogy erősen gondolkodik.
-
Te mégis mit tudhatnál az én életemről? De nem rémlik.
-
Még jó, négy éves voltál… Mindegy. A tükörőrző megjelölt téged. Az igwájának
választott, és ezért van az a sebhely a lapockádon. Azért csak mi tudjuk
kinyitni a kaput, mert ha te és Chanyeol összekapcsolódtok, akkor az majd dob a
kölyök erején, mivel még nincsen felavatva.
-
Mi… – szökött ki a két fiú száján szinte egyszerre.
Minseok
olyan hangosan felnevetett, hogy alig bírta abbahagyni.
-
Megjelölt! Háháhá! Ez ilyen öri-bari dolog? Nem bírom! Áu! – jajdult fel
Minseok, amikor Baekhyun odament hozzá, és belérúgott.
-
Ez nem vicces… mi a frász az az igwa? És te mégis honnan tudsz erről?
-
Mivel ott voltam? Az igwa pedig… Hát… mondjuk úgy, hogy lelki társ, de jelen
esetben te egy kamra vagy.
-
Kamra?
-
Inkább széf… igen, ez jobb hasonlat.
-
Széf? És mégis miért?
-
Chanyeol mikor kicsi volt, lezárták az erejét. Aztán jöttél te, és
bebiztosította magának azt megjelölve téged, és így az erejét is átadta. Egy
részét.
-
Mi?! Állj, állj! Én már találkoztam Chanyeollal? És ebben a világban?!
-
Igen! Szóval ti jobban össze vagytok kötve, mint gondolnád.
-
És nekem adta az ereje felét?! És én erre miért nem emlékszem?!
-
Lehet, kitörlődött… ki tudja, de figyelem! Mozgás van! – szólt Subin.
Beállt
a csend közöttük, míg vártak, és a fiúk akárhogy is akartak volna még több
információt kinyerni Subinból, a lány nem válaszolt. Mind a hárman egyre
feszültebben figyelték a tükörben végbemenő változásokat. Aztán a tükör egyszer
csak feketévé vált, ami rájuk hozta a szívbajt, de utána újra megjelent benne a
kép.
Egy
erdő közepén lehetett a tükör, és egy szőkésbarna hajú férfi jelent meg benne.
-
Szevasz, kölyök! – köszöntötte az idegen Baekhyunt, de helyette Subin
válaszolt.
-
Tűnj a tükörből, te koszos talawer!
Az
nem válaszolt erre a megjegyzésre semmit, csak mosolygott tovább arrogánsan.
-
Ki bízott meg azzal, hogy mozdítsd el a tükröt? – kérdezte Subin, de a
túloldalt lévő csak vállat vont válaszul.
Subinnak
egyáltalán nem tetszett a kialakult helyzet, ezért felállt, és Baekhyunhoz hajolt,
hogy súgjon valamit a fiú fülébe.
-
Kezdd el kántálni Chanyeol nevét, de halkan, suttogva…
-
Minek? – nézett értetlenül Baekhyun.
-
Csak csináld, én addig feltartom.
Baekhyun
bólintott, és halkan elkezdte mondogatni Chanyeol nevét, újra és újra. Minseok
értetlenül állt a tükörnél, fegyverét az idegenre célozva, bár maga se tudta,
miért. Subin pedig továbbra is próbálta kérdőre vonni a másikat, kevés
sikerrel.
-
Nem szedtek ki belőlem… – folytatta volna a mondatot a túloldali valaki, míg
egyszer csak elrepült a tükör elől.
Minseok
és Baekhyun alig hittek a szemüknek, mikor a fura fazon után Chanyeol került a
képbe.
-
Ezt te csináltad? – kérdezett rá azonnal köszönés nélkül Baekhyun az előbbi
támadásra a fiúnál.
-
Neked is helló, Baekhyun! Hol voltál eddig?!
-
Ő tehet róla! – mutatott Minseok Subinra, akitől csak egy morcos nézést kapott.
-
Subin? – húzta össze a szemét Chanyeol, mert felismerte őt a képekről.
Már
mondani akarta volna tovább, de a távolból feltűnt még három ember, akik futva
odaértek hozzá. Baekhyunék csak annyit láttak a tükör engedte képből, hogy egy
figura játszotta a fáradtat, egy másik pedig, egy lány, azonnal a méterekkel
arrébb lévő fa tövében nyöszörgő idegenhez rohant, és felsegítette őt.
-
Mi a… ezt nem hiszem el… – suttogta maga elé Subin, ahogy egyfolytában a tükör
túloldalán lévő lányt nézte.
A
nagy kavarodásban pedig Baekhyun szeme Chanyeolról lassan az utolsóként befutó
alakra siklott. A szemei azonnal kikerekedtek, ahogy felismerte a rég nem
látott bátyját, aki apránként, egy tucat papírköteggel a hóna alatt, térdre
rogyott.
-
Yixing! Yixing! Itt vagyok! Én vagyok az, Baekhyun! – szöktek könnyek a fiú
szemébe, miközben csapkodott a tükör felületén, hogy a bátyja észrevegye őt.
- Miatta kezdtél el velem beszélni, igaz? –
törte meg az idillt Chanyeol bariton hangja, amire Baekhyun először nem is
figyelt, majd miután a fiú még egyszer megismételte a kérdést, sokkal
hangosabban, az már nem tudott a bátyjára figyelni.
-
Mi? Most ez nem lényeg Chanyeol, segíts Yixingnek, valami baja van! – utasította
Baekhyun a fiút, aki még a fejét se fordította el Yixing irányába.
- Subin! Megtaláltad, hogy kell megnyitni? –
rohant a képbe a túloldali lány.
- Meg, de ő nem jön át! – mutatott Subin az
idegenre.
- Ezt ne most kezdjük el! Mondd! Nincs sok
időnk! – mondta kétségbeesetten a lány, mire Subin beadta a derekát.
- Chanyeol, tedd a tenyered a tükörre! –
utasította a fiút, aki még mindig szemmel verte Baekhyunt, és nem mozdult egy
tapodtat sem.
- Baekhyun, te is!
A
túloldalt lévők is a tükörhöz gyűltek, Yixinget pedig felsegítették. Baekhyun
szófogadóan gyorsan a tükörre tette mindkét tenyerét, de hiába, mert Chanyeol
még így sem csinált semmit.
- Chanyeol, mi a baj? Tedd a tenyered a
tükörre, bízz bennem!
De
Chanyeol nem mozdult. Baekhyun megesküdött volna rá, hogy a fiú szeme könnybe
lábadt, viszont most nem tudta érdekelni, hiszen egyfolytában csak a bátyjára
tudott figyelni, aki közben kicsit magához tért. Végre, annyi keresés és
kutatás után itt volt egy karnyújtásnyira tőle, akit nem látott már nyolc éve.
A bódulatból Minseok kiáltása rázta ki.
Az idegen fazon egy termetes, fekete
elektronlabdát tartott Chanyeol fejéhez, amitől a túloldalon lévők azonnal
meghőköltek.
- Sehun, mit csinálsz? – tudakolta óvatosan a
Chanyeol oldalán álló lány.
- Nem azért loptam el a tükröt az életemet
kockáztatva, hogy most berezelj, kölyök! Tedd azt, amit mondanak, és legyünk
túl a dolgon! – suttogta a férfi.
Chanyeol
arcvonásai megváltoztak, és végre feltette a tenyereit a tükörre. Feszült csend
állt be, de nem történt semmi.
-
Pedig működnie kéne! – kezdett el lapozgatni idegesen Subin. – Miért nem
működik?!
Senki
nem tudott tenni semmit, mindenki csak állt és várt, Baekhyun pedig direkt
kerülte Chanyeol szúrós tekintetét.
- Várj, várj! – szólt közbe Minseok – Mi van,
ha az átmenetel csak akkor működik, ha a két tükör pontosan egy helyen van,
csak más dimenzióban? Chanyeol azt mondtad, hogy láttad Baekhyunt, igaz? Még
régebben. Az az utca nálunk is megvan, mi van ha…
- Minseok!
Te egy zseni vagy! – ugrott oda Subin a fiúhoz, és homlokon puszilta őt.
Minseok
köhincsélt egy párat zavarában.
-
Chanyeol, nézz körbe, hogy hol vagytok, Baekhyun, te pedig koncentrálj arra,
amit Chanyeol lát.
- Azt meg mégis hogy a fenébe csináljam?! –
háborodott fel a fiú.
- Hülyén hangzik, de hallgass az ösztöneidre!
– szólította meg a másik lány a túloldalról.
Ezek
szerint a másik lány is tud az ő „széfségéről”. Miután Chanyeol külső
utasításra körbekémlelt, jelentőségteljesen Baekhyunra nézett, és behunyta a
szemét. Baekhyunnak fogalma sem volt, hogy neki most mit kéne csinálnia, így
jobb híján követte a túloldali példát, és ő is behunyta a szemét.
Nagy meglepetésére megjelent előtte egy erdő,
sziklákkal, egy hatalmas tisztással és egy csordogáló patakkal. Nem értette,
hogy ez mégis hogy lehetséges, de nem tehetett mást, minthogy bízott az
„ösztöneiben”.
- Azt hiszem, megvan – mondta, mire megérezte
Subin és Minseok kezét a vállán, majd jó erősen megrántották.
Mire
kinyitotta a szemét, egy hatalmas, sötét erdő kellős közepén álltak. A tükröt
eddig Minseok tartotta, mivel Subin nem érhetett hozzá, de pár pillanat múlva
elkezdett mozogni magától. Baekhyunnak kénytelen-kelletlen el kellett engednie
a tárgyat, majd szaladhattak utána, mert nekiindult magától lebegve helyet
változtatni.
-
Ennek meg mi baja?! – kiabálta Baekhyun, amire még egy rántást érzett a vállán.
– Te meg mit csinálsz, Subin?
-
Teleportáltam. Tessék, megvan a helyünk! – mutatott a tükörre, ami most
bármilyen kitámasztás vagy felfüggesztés nélkül lebegett a fák között. – Minseok,
ahogy csettintek, kezdj el felállítani egy talawer csapdát.
-
Miért? – kérdezte a fiú, míg a tükörhöz rohantak.
-
Nem engedjük messzire azt a talawert…
-
Rendben… – nyugtázta le Minseok.
-
Nálatok is megmozdult? – kérdezett át a túloldalra Subin, mikor odaértek a
tükörhöz, amire igenlő választ kapott.
Váratlanul
egy hatalmas tűzcsóva találta el a túloldalon az egyik fát.
-
Sehun! Ez meg mit jelentsen?!
-
Megtaláltak minket, sietnünk kell! Gyerünk, kölyök, ha nem akarsz itt meghalni!
– suttogta Chanyeol fülébe a talawer fenyítően.
Újabb
golyótámadás csapódott nem mesze a kahori csapattól a földbe, mire a lány
védőmezőt vont maguk köré. Chanyeol megint rátette a tenyerét a tükörre, hogy
az fedje Baekhyunét.
-
Rendben van. Ahhoz, hogy a kapcsolat felálljon, teljes harmónia kell köztetek.
Értitek? – kezdte szép lassan Subin, a káoszba torkollott helyzet ellenére is.
- Nem tudom, látszik-e, hogy mi folyik itt,
Subin – morogta Chanyeol. – Nem mellesleg elég nehéz úgy ráhangolódni valakire,
aki egész végig hazudott neked.
- Na jó, ebből elég, mégis mi bajod van?! Nem
hazudtam neked semmiről sem, nem használtalak ki. Koncentrálj! – hadarta el
Baekhyun, mert ő látta azt, amit Chanyeol nem, hogy mi folyik a fiú háta
mögött. Kezdett elmérgesedni a helyzet, már a lány és a Sehunnak nevezett fazon
is egyfolytában azon voltak, hogy védekezzenek.
Baekhyun
sejtette, hogy valamikor ki fog robbanni ez a buborék Chanyeolban, és fogalma
sem volt, hogyan oldja meg a helyzetet. Hirtelen sistergést hallott a bal
füléhez közel. Minseokból elfojtott sikítás tört ki.
- Ha nem
igyekszel, Chanyeol… – figyelmeztette Subin a fiút.
Baekhyun
köpni-nyelni nem tudott. A lány egy közepes méretű energiagömböt tartott a
fejéhez, így ő teljesen ki volt szolgáltatva Chanyeolnak. Komolyan nem
gondolta, hogy egy nap kétszer is zsarolásnak lesz kitéve.
- Hagyd őt békén! – üvöltötte Chanyeol, majd a
tükör vízszerűen hullámzani kezdett a két fiú keze körül.
Baekhyun érezte, ahogy a másodperc töredéke
alatt a tükör hideg, de sűrű anyaggá válik a tenyere alatt. A hirtelen jött
hideg után az agya melegséget érzékelt, és mire észbekapott, már két erős kéz
kulcsolódott a csuklójára, és húzta a tükör felé. Chanyeol átnyúlt hozzá a
tükrön át. Sikerült!
- Állj, állj, állj! Ne húzd át teljesen! –
korholta le Chanyeolt Subin, miután eltűntette az energiagömböt.
- Te most… zsaroltad? Velem? – kérdezte
Baekhyun a lánytól, aki csak a szemével mondott igent. – És honnan tudtad, hogy
beválik?!
Erre
a lány csak mosolygott egy aprót.
Chanyeol teste magától cselekedett, mikor
meglátta, hogy Baekhyunt veszély fenyegeti. Ő se tudta, miért és hogyan, de meg
akarta fogni a fiút, hogy áthúzza magához. Mérges volt Baekhyunra, hogy
kihasználta a bátyja miatt, viszont ő segített neki túljutnia a nagyija halálán,
és vele beszélgetett napokig. Nem tagadhatta maga előtt sem, de megkedvelte a
fiút, és úgy érezte, mintha már ezer éve ismerték volna egymást. Nem hagyhatta,
hogy még egy ember haljon meg miatta. Teljes erejéből rátámaszkodott a tükörre,
majd az, mintha megolvadna a tenyere alatt, utat engedett a kezének. Mikor
hozzáért Baekhyunhoz, és görcsösen megragadta annak vékony csuklóit, mintha
villám csapott volna belé. Ahogy
megfogta a kezét, egy láthatatlan hullám csapott széjjel a tükörből. Rémisztő,
de egyben felemelő érzés is volt számára.
Aztán egy hatalmas fekete valami suhant el
közvetlen mellette, valami robbant, és a füle erősen csengeni kezdett. Nem
engedhette el Baekhyun kezét, ezért nem tudta kivédeni, hogy a mellette felrobbant
fa forgácsa az arcába hulljon. A fülcsengés és a hirtelen rátört szédülés miatt,
alig fogta fel, hogy mi történik körülötte.
Látta,
ahogy Jongdae átugrott a tükrön, és semmi baja nem esett. Ezután átadták a
félig eszméletlen Yixinget, aki szintén épségben átért. Sehun meg sem várva
Sujint, szintén átugrott. A lány a tűzharc közepette azzal volt elfoglalva,
hogy a Yixing által útközben elejtett papírkötegeket és tekercseket
összeszedje, a dobozokat, táskákat magára vegye, és úgy menjen át a tükrön,
miközben Subin folyamatosan ordítozott neki, hogy hagyja már ott azokat.
Mikor mindenki már a túloldalon volt épségben,
Chanyeol látta a szeme sarkából, hogy fura, fekete szemű emberek veszik őt
körbe. Kétségbeesetten ránézett Baekhyunra, ő pedig tudta, hogy mit kell
tennie.
Chanyeol vállát éppen csak súrolta egy
tűzlabda, miközben érezte, hogy Baekhyun erőset rántva rajta, áthúzza őt a
tükrön. Neki mindez olyan lassúnak és vontatottnak tűnt, hogy fel sem fogta,
mikor landolt Baekhyunon, teljesen a földhöz szegezve szegény fiút. Chanyeol
feltápászkodott annyira, hogy eltolja egy kicsit magát Baekhyuntól, és azonnal
érezte az arcába szökő vért, hiszen olyan közel volt az arcuk egymáshoz, hogy
meg tudta volna számolni a fiú szempilláit. Chanyeolt egy pillanatra elfogta a déjà
vu érzés.
Irdatlan nagy csörömpölés rázta ki a két fiút
a révületből, amire Chanyeol megint reflexszerűen hajolt Baekhyun fölé, hogy az
meg ne sérüljön. Egyszerre ültek fel, hogy megnézzék ki és mit csinált. Jongdae
fogott egy követ, és amint Chanyeol végleg átkerült a másik oldalra, betörte
vele a tükröt, ami akkorát robbant, hogy aki állt, azt teljesen ledobta a
lábáról. Majd mint aki jól végezte dolgát, eltűnt.
Az erdőre telepedett váratlan csend
nyugtalanítóan hatott. Chanyeol és Baekhyun pedig egymás mellett ülve a földön
bámulták, ahogy esnek ki a szilánkok a nagytükörből, majd dől el és ér földet
tompa puffanással az üresen maradt keret az avarban.
***
Jongdae
cipője halkan ért földet. Ahogy idáig repült, látta, hogy megtörtént az, amitől
félt. Szerte az országban éles fénycsóvák törtek az égbe, sikolyok szakították
ketté a csendet, ablakok törtek be. Az ország és vele együtt a világ a több
évtizede éhező szörnyek svédasztalává vált. A kölyöknek és az igwájának akkora
ereje volt, hogy nemcsak azt az egy tükröt sikerült megnyitniuk, hanem számos
kisebb horizontrepedést is előidéztek Kahorban. Mindenki, aki ott volt, most
újra a Földön tivornyázhatott. Őt is beleértve. Pont ezért törte össze a
tükröt, hogy azzal is időt nyerjen, hátha nem jut át mindenki, de elkésett.
Hiába voltak saját tervei, segítenie kell majd a kölyköknek. Amit csináltak, az
számára is tarthatatlan.
Megtalálta
az első hullát. Aztán ott feküdt a második is. Jongdae lassan a Jancsi és
Juliskában érezte magát: követte az elszórt morzsákat. Csakis a megnövekedett
hullák számából érezte, hogy itt lesz. Le van gyengülve, nem is kicsit. Most
megölhetné. De abban hol a móka?
Az
egyik raktárban szívta az utolsó áldozata lelkét. A bal oldalából erősen
vérzett.
-
Azért jöttél, hogy röhögj rajtam? – hörögte.
-
Csak leellenőriztem, hogy mennyire bénázták el a többiek a merényletedet.
Magadnak köszönheted. Minek vártál annyit? – kérdezte Jongdae, de nem ment
közelebb.
Az
nem válaszolt, csak röhögött, aprókat köhögve még.
- Te is tudod, hogy a kölyök semmit nem ér,
míg nincsen felavatva. Én pedig általában aranytálcán kapom a finomfalatokat.
Hát most se adok alább.
- Most mégis melyik világuralmi tervedet
akarod megvalósítani, öcsi? – mondta flegmán Jongdae.
- Majd az orrodra kötöm. Tudom, hogy te
voltál, aki átlökött Kahorba. Drága testvérem! – állt fel a hullától a fekete
alak, és fordult szembe Jongdaeval – Megölhetnél… de túl kapzsi vagy, Jongdae.
- Tudom, Kyungsoo. De így szép az élet nem? Az
ember nem érzi, hogy él, addig, míg életveszélybe nem kerül. Én nem érzem, hogy
vagyok, hacsak nem játszhatok. Ősnek lenni elég unalmas.
- Vigyázz, mert megütheted a bokád! –
mosolygott Kyungsoo Jongdae-ra, mire a férfi ereiben megfagyott a vér. – A
Királlyal nem érdemes játszani!
Szia :D
VálaszTörlésNo, először is: mi az az utolsó mondat?! Úristen...hogy én erre mért' nem számítottam! *0*
Másodszor: olyan jó arra ébredni, hogy az egyik kedves fanficedből van egy új rész! Na, de még milyen egy rész...khm... *fogja a fejét*
Oh máj gad. Imádta. Olyan szinten bekebelezett, magávalragadott, vagy nevezzük akárhogyan is....de nagyon ott volt! Bátran kijelentem ez az eddigi legfaszább rész, amit olvastam. Ú....és végre egy csomó minden kiderült.
Annak a kis történetnek a legelején nagyon örültem, szinte még én is éreztem az esővíz hideg mardosását a bőrömön. Ah, és Baekkiet meg Chant négy évesen elképzelni....maga a mennyország! :D (gondolom akkor leírni, olyan mint a Paradicsom^^) Bocsi a sok hasonlatáradatért, de máshogy nem tudnám átadni mit érzek.
Hadd mondjam el, de én valami ilyesmire számítottam, mint ahogy te azt leìrtad, hogy Baek lett Chanyeol igwája. (És de király már ez a megnevezés! Töccik ^^) És mostmár van fogalmunk arról, hogy hogy lesz ebből BaekYeol xD. Ne a haragudj de most le írok valamit: szóval, amikor megmagyarázták Subinék, hogy mi az az igwa, és, hogy Chanyeol már kiválasztotta magának Baeket, és na...akkor már ő a "párja". Ezt pont úgy képzeltem el, mintha Chan egy gonosz király volna, aki feleségül akarná venni az ellenséges királyságnak a trónörökösét (ergo Baeket), csak azért, hogy megkaparinthasson olyan gyarmatokat, amit a másik királyság birtokol. Ne kérdezd ez hogy jött most ide, de így képzeltem el xD (nézd el neke ma zakkantságomat, miánhé). No, de visszatérve. Amikor végre már Yoda ereje is megmutatkozott (itt arra gondolok amikor elrepítette Sehunt), na ott volt fanolás. Bár nem volt olyan, mint Thor vaskalapácsa(hogy a múltkori hasonlattal éljek), de kiengesztelő volt látni már valami hatást.
Amikor pedig Baekkel álltak a tükör előtt, s próbálták aktiválni az átjárót, ott a szívembe nyíllalt egy olyan érzés, hogy nem fog sikerülni. Mivel Chan mérges volt Baekre, nem volt meg az a harmónia ami az erejük egyesüléséhez szükséges. De...húúú Subin megoldotta, hál' Istennek. :D Bár nem a legkedvesebb módszerrel, de néha kell az erőszak. Én ezt mondom xD. Ááá... annyi minden van még amit le kellene írnom, de már nem jut eszembe semmi. Vagyis, de! Úh, a király! Tényleg, őt mingyárt kifelejtem.^^
M-ost akkor ő Jongdae tesvére? És Jong, hogy a picsába értette azt, hogy "ős" ? *0* Akkor ők most tényleg ilyen nagyon király spéci ősök?! (A hülye megfogalmazásért sorry) Oh, de jó már!
Nagyon tetszett ez a rész is (mint a fenti szónoklatomból kiderül). Az pedig mégjobban, hogg hamarabb hoztad, és nem baj, ha ezt még a tavlyi évhez kellene számoljuk. Majd oda számoljuk neked xD. Köszönöm e leírhatatlanul fasza részt, a következő is legyen ám ilyen fasza. Bár nem aggódom efelől! ^^
Szép napot neked:
Berni.♡
Ja, és még valami. Nekem nagyon úgy rémlett, hogy Kyungsoo már felbukkant egyszer. És lám, kicsit utána néztem, és tényleg feltűnik. A kilencedik fejeztben, amikor Chanyeol a halottasházban van, akkor találkozik legelőször Sooval. Persze ekkor még nem is sejthette sem az olvasó, sem pedig Chan, hogy kivel is áll szemben.^^ (ezt még muszáj volt leírnom).
TörlésSzia Berni!
TörlésElőször is köszönöm, hogy írtál nekem és hogy megint ilyen extrém hosszút! Élmény volt olvasni! Mindig élmény, hiszen akkor látom, hogy mi hogy jön át nektek, mert én sokszor valamit nem látok, mert tudom hogy mi lesz. Na de.
A hasonlatáradatoddal nem volt semmi baj! Nagyon örülök, hogy neked is ennyire tetszett ez a rész (én is oda vagyok érte XD). Általában valahogy azok mennek igazán, mármint leírni, amiket már fejben is összetettem és megvannak, mint egy kis film. Szerintem ti is szoktátok érezni mikor van ilyen és mikor nincs. XD. Na ez egy olyan volt, amin már réges rég óta agyalok, hogy bele kéne tenni, de eddig nem láttam helyet neki. És most hirtelen lett! :D YAS! Szóval örülök, hogy te is ugyanúgy fangörcsölsz rajta, mint én magam XD.
Ugye Chanyeol még nagyon nincsen tudatában az erejének, és eddig nem is volt közege arra, hogy használja. Most hogy abba a részbe mentek, ahol úgymond "földi" körülmények vannak (ami majd lesz a Földön is), már azért kezd neki megmutatkozni. Lesz ennél durvább is.
Igen, ők ketten tesók. Ez majd jelentős lesz a továbbiak során, hogy ez a kapcsolat áll fel közöttük. Az Ős alatt eddig csak annyit kell érteni, hogy többet tudnak a régi dolgokról, mende-mondákról, varázstárgyakról és hatalmmi harcokról (tervekről), mint más, szóval velük vigyázni k(éne)ell.
A Királlyal kapcsolatban pedig. Nem. Aki a hullaházban volt, az Sehun volt. Világosbarna haj. Ezzel próbáltam őt megkülönböztetni a többiektől. Ő, a Király akkor tűnik fel először (kicsit sem gyanús körülmények között), mikor Chanyeol megtalálja a Mamáját holtan. Aztán pedig még össze is haverkodik vele. Együtt mennek a buszon, átjárnak egymáshoz, ő szerez neki temetkezési tanácsadót és egyéb dolgok. Ez valamennyire megvan? Mert így sokkolóbbnak szántam a dolgot, de nem baj, ha nincs meg, mert a részek között sok volt a kimaradás, szóval nem várom el, hogy mindent fejben tartsatok XD.
Köszönöm még egyszer, hogy írtál és remélem a továbbiakban is tudom hozni az ehhez a részhez hasonló intenzitású fejezeteket. :D
Úh, tényleg, bakker. Tényleg! Óh, tehát a halottasházban Sehun volt, aha. Így már világosabb minden. :) Köszönöm a magyarázatodat! Valahogy összekevertem egy kicsit a dolgokat.^^
TörlésVége.. Vége? VÉGE? NEMÁR, ÉN EZT KOMOLYAN NEM AKAROM!ÚRISTEN, ÚGY OLVASNÁM TOVÁBB, ÉS NEM TUDOM ÉS ÁÁÁÁÁ!!!!
VálaszTörlésKezdem megint az elején... Valahogy éreztem az előző rész végén, hogy Chanyeol és Baekhyun valahogyan korábban már kapcsolatban voltak, de nem gondoltam, hogy személyes találkoztak is, és hogy Chanyeol megjelölte őt. De hogy milyen haláli aranyosak voltak gyerekként, és hogy elvoltak, isteneeeem *-* Kis cukiiik, azt hittem, megzabálom őket. De milyen furcsa, hogy végülis gyerekként Chanyeol volt a "dominánsabb", most viszont Baekhyun tűnik annak. :D
És akkor végre sikerült találkozniuk *-* Nem hiszem el, már az elejétől kezdve ezt vártam, el se hiszem, hogy megtörtént. Jaj, annyira boldog vagyok, és nem tudom, mit mondjak hirtelen. Annyira izgalmas volt ez az egész, ahogy életre keltették a tükröt, és sikerült átjutniuk, meg maga az az út, ahogy idáig eljutottak, valami hihetetlenül jól volt megírva. Annyira bele tudtam élni magam a helyzetbe, tényleg úgy éreztem folyamatosan, hogy ott vagyok. És annyira tetszett ez az ötlet, hogy Baekhyunnak adta át az erejét Chanyeol, és jaaaaj komolyan, én ezt annyira aranyosnak találom. Tudom, hogy Chanyeolnak úgy tűnik, hogy Baekhyun csak kihasználta, de valójában nem így van, főleg, ha azt vesszük, hogy gyerekként mennyire jóban voltak.^^ Meg ráadásul Baekhyun tényleg ott volt mellette, amikor szüksége volt rá, és biztosan megkedvelték egymást. *-*
Viszont ott a vége... a vége... Jó, tudom, számítottam arra, hogy D.O. a Király, vagyis így az utóbbi részekben valamiért szinte biztos voltam benne... meg az elején már gyanús volt nekem Kyungsoo, azért látszott rajta, hogy nem a jó oldalon áll. Viszont mi a halált keres ott Jongdae? Nemár! Jongdae jófiúnak tűnt, erre ott van, és... aish, ne már! Bakker! Ő ugye nem Kuyngsoo testvére??? Ugye nem??? Ugye nem gonosz?? Ááááááááááááááááááá!!!! A testvére! Édes istenem, nem hiszem el! Na, erre egyáltalán nem számítottam. Basszus, basszus, basszus! Miééért??? De nehogy már Jongdae! Miért pont ő, én őt imádtam, neki jónak kell lennie, és erre nem, és úristeeeeeeen!!!!!! Kiakadok teljesen! Rohadj meg Jongdae! Imádlak, de most rohadj meg, kérlek, jó? :D
Kész, végem van. Én nem tudok mit mondani. :D Imádom ezt a történet, és baromira várom a folytatást! *-* Mikor lesz? Izgulok nagyon, és kíváncsi vagyok, mi lesz ezek után! :D Na, meg hogy mi lesz Baekhyunnal és Chanyeollal! Mert tuti egymásba szeretnek, hisz ezt mondta Subin. Vagyis mikor az ighwáról érdeklődtek Chanyeol szülei, azt mondta, nincs köze a szerelemhez, pedig nagyon is van =D Nyihihi, bezsongtam teljesen! :D Mik lesznek még itt, te jó ég... Úristen. Ááh, kész, nem bírom, most már tényleg leállítom magamat! :D
Köszönöm, hogy olvashattam/hatom ezt a történetet, remélem, mielőbb jön a folytatást, és ne haragudj, ha sokszor tök értelmetlen véleményeket írtam neked. xD A továbbiakban meg természetesen számíthatsz még ilyen véleményekre... :D
Óh és azt majdnem elfelejtettem. Emlékszem, úgy akadtam rá erre a történetre, hogy pont feltetted az egyik írós csoportba ezt a részt, én meg már többször találkoztam vele, csak nem kattintottam bele, és most végül mégis. És emlékszem, tökre kiakadtam, hogy hogyan lehet ilyen hosszú érsz megírni, ki is másoltam wordbe, és ott valami 15 oldal, és nem értettem, miért kell ilyen hosszúra írni egy részt, mert hogy én azt az életben nem lennék hajlandó végigolvasni. Aztán pont emiatt álltam neki, és erre amikor most elolvastam ezt a részt, olyan volt, mintha két perc alatt a végére értem volna. Most meg már nem értem, mit rinyáltam azon, hogy ilyen hosszú egy rész, most már örülök, hogy nem csak néhány oldalas :D
Ezt feltétlenül meg kellett osztanom vele,d és nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a történetet.^^
Szia! :D
TörlésŐszintén erre a kommentedre vártam a legjobban, hogy látva az utat, amin végighaladtál és agyaltál meg írtad is a gondolataidat, kíváncsi voltam már nagyon, hogy hogyan és mit fogsz reagálni, hogy a legtöbb feltevésed bejött :D Kapsz egy csillagos ötöst! :D
A kisgyerekes részt már hónapokkal ezelőtt kitaláltam, mikor kerestem indokokat, hogy mi miért legyen, hogyan alakult az ki ahogy és ez az első Flashback rész, amit leírtam. Van több is, csak nem tudom azokat hova tudom majd bepaszintani. Ennek végre eljött az ideje és alig vártam ám! :D Örülök, hogy tetszett! :D
Chanyeol személyiségére nagy hatást gyakorolt a Kahorban való élet (JA! Azt még az előző kommentedben írtad és nem reagáltam ott rá, mert elfelejtettem, hogy Kahor az a börtön világ, csak Baltimore képére formázta meg egy kis részét a nagyi. Az nem maga Baltimore. Viszont a való világban, ahol Baekhyunék is vannak és ahová most Chanyeolék visszakerültek, az Baltimore. :D Remélem így valahogyan tisztább.) úgyhogy valamelyest bezárkózottabb lett. Majd kinyílik a gyerek! :D
Na ezt a kiakadást vártam, bocsi XD. Hát... kutyulni kell a dolgokat, hogy ne legyen olyan egyszerű XD. Most hogy majdnem mindent tisztáztam miből élnék meg a második évadra, ha nem a többi katyvaszból? :D:D
A Baekyeollal kapcsolatban: Amit Subin megmondott az úgy is lesz XD. Ezt Subin maga üzeni XD (természetesen nem vagyok olyan profi, hogy a saját szereplőimet akár ha csak egy kicsit is, de ne élő szereplőkről mintázzam meg. :D) Tényleg, azóta rájöttél ki az az Eunha, akiről mondtam, hogy te lehetnél a fiatalabb változata az álmod alapján? :D Az Chanyeol nagymamája és terveim szerint, egy visszatekintés erejéig fiatalon is vissza fog térni, csak jussak el odáig :S.
Köszönöm, hogy az oldalszámosat megemlítetted. Az igazság az, hogy kezdetben még csak négy-öt oldalasak voltak a részek, aztán megszaladt velem a ló és egyszerűen nem tudtam 10 oldalnál kevesebbe beleférni. Ezért is féltem egy kicsit, hogy sokan nem fogják olvasni, mert a mai fiataloknak ez már eléggé hosszúnak számít. De mivel a könyv formátum a cél, ezért ez van. XD A Bétám meg minden adandó alkalommal megszid érte, mert neki kell átnéznie azt a majd 20 oldalt XD.
A következő fejezet még nincs kész, még elkezdeni sem tudtam, mert... kissé hadilábon állok az érzelmekkel és most már saját önhibámból, nagy rajtam a nyomás, hogy a Baekyeol és a Baekxing is érzelemdús legyen, hiszen végre találkoznak annyi év után. Sokszori nekifutás után lesz az meg szerintem, az biztos... Nem ez lenne az első, hogy egy fejezetet újra kell írnom megint XD.
Ennek ellenére gondolkozok rajta és remélem, hogy hamarosan jön az új évad következő része :D.
Köszönöm szépen, hogy ilyen szépen és mondatokban gazdagon követted végig az eseményeket, így virtuálisan nem tudom eléggé meghálálni! Remélem, hogy a továbbiakban is megmaradsz ennél a történetnél és... további jó agyalást majd hozzá! :D
Köszönöm még egyszer, hogy olvasol!
Üdv és nagyon nagy ölelés: Reni
Szia Reni!
VálaszTörlésVégre megtörtént az a csodás esemény, hogy elolvastam ezt a részt. Hurrá! :-) Bár nem hiszem, hogy idegességedben lerágtad volna tövig a karod, hogy vajon miért késlekedem a kommenttel. :-P Azon gondolkodom, ha véletlen meghalnék, ki értesítené azokat az írókat, akiket olvasok, hogy ne számítsanak rám többé. Ahj, nem valami kellemes ez a téma meg hülyeség is, szóval inkàbb rátérek a lényegre. ^^Azt még el kell meséljem, hogy amikor posztoltad a részt valami olyat írtál oda, hogy az évad utolsó része. Hát én vagy öt percig pánikban vergődtem, hogy mi az hogy vége, aztán jól leoltottam magam, hogy rendben te szerencsétlen, ez csak az évad vége (igen, ilyen szépen elbeszélgetek magammal). :-P Most, hogy elolvastam végleg tiszta számomra, hogy most jön még csak a legjava. ^^
Remek húzás volt, hogy kaptunk egy kis visszatekintést. ;-) Nem szeretem az ilyen esős jeleneteket, amit leírtál, elképzelni is rossz volt, nagyon baljóslatú volt, de szerencsére biztonságos helyre kerültek. Totál imádom, hogy Chanyeol és Baekhyun már találkoztak egymással és nagyon cukik voltak együtt. Majdnem elcsöppent az orrom vére, amikor összeölelkezve aludtak. *.* Egyszerűen mesés ez az egész dolog, hogy megjelölte az igwájának Baeket, ettől vált végre valóssá, hogy valamilyen Baekyeol lesz valamikor. Izgalmas volt az egész rész, azt se tudom melyik momentumot emeljem ki, miről írjak még. Basszus, végre Chan is megmutatta az erejét, amikor arrébb pakolta Sehunt, ez marha jó volt. :-D Oh mamikám, megtörtént! Végre egy helyen vannak és bár Chan egy kicsit haragos, de biztos vagyok benne, hogy meg fog békélni. ^^ Hát teljesen ledöbbentem és szinte levegőt venni is elfelejtettem Jongdae ès Kyungsoo kapcsolatán. o_O Tudtam én, hogy van valami hiba Sátánkával, na meg Jongdae is gyanús volt az elején... De nem kombinálok, majd kiderül, hogy mire kèszülnek. Meghalok itt rögtön, tényleg annyira izgalomba jöttem. *.* Mivel már rég tetted fel ezt a fejezetet reménykedem, hogy nem kell sokáig várni a folytatásra.Köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodát, annyira imádom, hogy még. :-) Siess kérlek! Pusz
Ditta <3
Szia Ditta!
TörlésElőször is nagyon elnézést, hogy ilyen későn reagálok a véleményedre. De most bepótolom.
Hiányolni hiányoltalak, de én nem az az író vagyok, aki követeli, hogy írjanak neki. Majd. Ha megérett, és ki akar jönni a vélemény, vagy ráér az illető, akkor úgyis jönni fog nem? Benned már bízok, hogy úgyis írni fogsz, ha meg nem, akkor annak biztosan megvan a személyes oka. (Azért remélem, hogy azóta jobban vagy és nem gondolsz ilyen sötéteket. Mindenkinek megvan a maga helye a világban. Ha nem lennél, senki se csinálná pontosan azt, amit te. Ergó kellesz a világnak. Lehet, úgy érzed, hogy nem hálálja meg, de megfogja, csak ki kell várni, viszont adni se fog, ha te nem teszel érette. Volt tanárom jelszava: Want more, do more. :D Fel a fejjel!)
Igen, azt írtam, hogy évadzáró, amitől mindenki a falnak ment, szívbajt kapott és tényleg kitört az olvasói apokalipszis. XD De nincs vége, koránt sem, csak most egy új szakaszhoz érkeztem és kellenek az új helyszínek, az új kalandok és a végső cél, hogy ne baltázzam el megint és kelljen újra írni...megint...
Nagyon melengeti a szívemet, hogy tetszett a chibi Baekyeol, szép ajándék tőlem nektek! :D
Azért kíváncsi vagyok a kombinálásodra, hogy mi lehet Sátánka (tetszik ez a név) és tesókája célja. Erre tényleg kíváncsi vagyok, szóval elő vele :D.
Dolgozok az új részen, minél előbb szeretném kitenni, mert megint egy hosszabb szünet fog beállni, mert erősen rá kell feküdnöm a szakdolgozatomra. De utána újra visszatérek majd! :D
Nagyon, de nagyon köszönöm, hogy írtál és nagyon örülök, hogy ennyire elnyerte a tetszésedet idáig, mert féltem ám, hogy érdeklődésedet veszted, ha ezt, meg ezt csinálom, de nem! Még mindig itt vagy! Szóval nagyon köszönöm, hogy olvasol és hogy mindig írsz nekem!
Jobbulást mind testileg, mind lelkileg!