2015. szeptember 19., szombat

T I Z E N H | A | R M A D I K


Elfojtott nyögések, sziszegés, karmolászás. Tíz fürkésző tekintet, ami nem tudja levenni a szemét Baekhyunról. Újabb ordítás, ez már hangosabb. Baekhyun mozdulni akar, de nem tud. Minden egyes kézemelése árgus szemektől kísért. Nyomasztó hangulat, fülledt levegő. Borzasztó tapéta és antik dolgok mindenütt. Baekhyunnak segítenie kéne Minseoknak, de… lusta felállni ebből a kényelmes kanapéból.
- Yeji néni… ez nagyon csíp!
- Ha nem maradsz nyugton fiam, életen át csípni fog, úgyhogy szorítsd össze a fogad, és bírd ki még ezt!
- De… Á! – hallatszódott ki abból a kis szobából, ahová Minseok nagynénje behurcolta barátját azonnali ellátásra.
- Megmaradsz? – szólt be Baekhyun, miközben újabb süteményt majszolt be, az őt néző macskák legnagyobb szenvedésére. – Akárhogyan is néztek rám, nem kaptok! Egy hete nem ettem normális kaját, nemhogy süteményt!
- Nagyon vicces vagy, Baekhyun! Ez is a te hibád! Áu!
- Egyébként Byun fiam, igazán idejöhettél volna, hogy megnézd, hogyan kell ellátni az ilyen sebesülést! – jött ki a szobából Yeji néni, villámokat szórva tekintetével.
- Elnézést… – sütötte le a szemét Baekhyun, és már pattant is fel, hogy helyet szorítson Minseoknak, akitől szintén rosszalló nézést kapott.
- Én nézhetnék így rád! Szó nem volt róla, hogy mi beugrunk ide, bármikor ránk törhetnek! – suttogta el mérgesen Baekhyun a mellé ülő barátjának, míg a néni bement a konyhába kimosni a véres rongyokat.
Hogy ne tűnjön fel a néninek, hogy miről beszélnek, ölükbe vettek egy-egy cicát dögönyözni.
- Bocs, hogy kórházba meg nem mehettünk. Nem akartam elveszteni a karom! Ami nem mellesleg miattad lett ilyen!
- Én nem tehetek róla, az a hülye csaj volt az oka, hogy te bekaptál egyet. Elvileg vigyáznia kellett volna ránk, és erre meg?
- Nehogy rá kend a dolgot! Egyébként is, nem csak feltérképezni mentünk oda?! Mi a frásznak… – akadt meg a szó Minseok torkán, mikor Yeji néni visszatért a nappaliba, így inkább a kötést kezdte el vizslatni a karján, Baekhyun pedig a macskákkal volt el, akik hirtelen többen lettek az ölében.
Yeji néni gőzölgő bögréket rakott le a fiúk elé, majd visszament a konyhába sütit szedni, mert láthatóan Baekhyun felette az előző adagot. Baekhyun és Minseok olyan gyorsan kapott a meleg italok felé, hogy a cicák menekülőre fogták a dolgot és kiugrottak a fiúk kényelmet nyújtó öléből. Azonban a két szomjas azonnal vissza is tette az asztallapra a bögréket, mivel az jól megégette az ujjaikat.
Az idő hidegre fordult az elmúlt egy hétben, és az igazat megvallva, hálát adtak, hogy Minseok nagynénjét otthon találták a meleg házában, ő pedig volt olyan kedves, és befogadta őket. Nem kérdezett semmi furcsát eddig, sem Minseok sérüléséről, sem arról a furcsa tükörről, amit az eső közepette be kellett hurcolniuk a házba. Baekhyun sejtette, hogy előbb-utóbb kérdezősködni fog a néni, így sürgősen ki kellett találniuk egy fedősztorit. Már fogalmazta magában, hogy a tükör azért van náluk, mert az unokatestvére üveges, és hogy ez családi ereklye, így meg szerette volna csináltatni, mielőtt becsüshöz viszi. Minseok karja pedig… hát véletlen baleset volt. Mármint a tükörrel…
- Szóval végül is hogy sikerült ezt összehozni, fiam? – kérdezte Yeji néni, miután leült a kanapéval szemközti fotelbe, a saját teáját fújkálva, és kérdőn méregetni kezdte két vendégét.
- Hát… – kezdett volna bele Minseok a magyarázkodásba, mikor Baekhyun félbeszakította.
- Elnézést hölgyem, hogy így gorombán magára törtünk, és nem is maradunk sokáig. Minseok karján a seb csak egy aprócska baleset volt. Mikor éppen azt a tükröt próbáltuk kihozni a házunkból, véletlenül hozzáérintette a karját az egyik vízvezetékhez, ami forró volt, ezért égett meg. Nem figyeltünk eléggé – hadarta el túlságosan is gyorsan Baekhyun.
  Minseok tágra nyílt szemekkel nézett hol barátjára, hol a nagynénjére, és végül úgy döntött, hogy a teája érdekesebb ennél.
  - Áh. Értem. Engem ugyan nem zavartok, addig maradtok, amíg jól esik. Szóval vízvezeték? Honnan hoztátok ki azt a tükröt, a pincéből?
- Pontosan, hölgyem! – vigyorgott Baekhyun, mint aki érzi a győzelmet. Az öreglány bevette a meséjét.
Mielőtt belekortyolt volna a teájába, kifújta az eddig benn tartogatott levegőt. Yeji néni kedvesen visszamosolygott rájuk, és bólogatott. Minseok még mindig jobbnak látta, ha a teáját nézi.
  - Hányas szintűek voltak? – kérdezte még mindig mosolyogva Minseok nagynénje, mire Baekhyun kiköpte az éppen szürcsölt teáját, Minseok pedig még mélyebbre süllyedt a kanapéban a láthatatlanság reményében.
- Elnézést, szintűek? Nem tudom miről… – próbálta menteni a helyzetet Baekhyun, mivel nem volt tudomása arról, hogy Minseok nagynénje tudna az ő dolgaikról. És ha tud, az csak két dolgot jelenthetett: hogy a néni valójában nem az igazi Yeji és nekik gond, vagy Minseok nem mondott el neki mindent.
- Nem tudjuk. Az egyik biztosan felsőbb, a többi csak kisebb. De nem csak ez volt a baj. – motyogta el Minseok halkan.
- Értem… ő rángatott bele? – bökött Yeji néni a bögréjével a teljesen elképedt Baekhyun felé.
- Nem! Én akartam vele menni! Teljesen önszántamból! – fakadt ki hirtelen a fiú. Most már nem a teáját nézte, hanem mérgesen a nagynénjét. Baekhyun nem akart hinni a fülének. Akkor ezek szerint Yeji néni tud mindenről? Vagy legalábbis a talawerek létezéséről. De az hogy lehetséges?
- Öhm, közbeszólhatok? – emelte fel félve a karját.
- Nem! – szólták le mindketten egyszerre Baekhyunt. Yeji néni eddig kedves arca hirtelen megváltozott, és a tekintete elsötétedett.
- Megmondtam, hogy nem lesz jó vége, ha vadászokkal paktálsz le!
- Pont azért vagyok vele, hogy kiderítsem, mi történt, és hogy tanulhassak tőle! Ha bezárva hagytál volna, még saját magamat sem tudtam volna megvédeni. Most már meg tudom. Érted?! Meg tudom magamat védeni! – azzal Minseok levágta a bögréjét az asztalra. – Kimegyek friss levegőt szívni.
Baekhyun azt se tudta, hogy nyeljen-e vagy köpjön. Azt végképp nem gondolta volna, hogy egy családi viszály kellős közepébe csöppen majd, ahol ráadásul még őt is rágalmazzák.
- Elnézést, Baekhyun, de a családunk nem éppen kedveli a vadászokat. Remélem, ezt meg tudod érteni! Kérsz még süteményt? – mosolyodott el újra a néni, ami felért Baekhyunnak egy fenyegetéssel.
- Öhm… nem… köszönöm, azt hiszem, kimegyek Minseokhoz – állt volna fel a fiú, de amit elkezdett mondani a néni a kanapéhoz szögezte.
- Ő nem egy átlagos fiú, aki csak látja ezeket a lényeket és tapasztalja a borzalmakat, amiket ezek tesznek. Ha ő még nincs is ennek a tudatában. Elnézést, de megvan a családunknak a véleménye a vadászokról, annak ellenére, hogy sosem értettem egyet az általánosítással.
- Hogy érti azt, hogy a családjuknak?
- Boszorkánycsalád vagyunk, fiam. Mit gondolsz, hogyhogy nem törtek még rátok a talawerek? Megszakítottátok az utatokat, egy helyben vagytok, és bűzletek, persze átvitt értelemben. Egyedül csak a védelem, ami a házon van, takarja el az ittléteteket.
- Akkor ezek szerint… Minseok is… – kerekedett egyre nagyobbra Baekhyun szeme.
- Nem. Sajnos nem látok rajta olyan jeleket, hogy örökölte volna az anyjától. Minseok édesanyja az én húgom volt, és gondolom mesélt az őket ért támadásról.
- Igen. Azt… éppenséggel mondta. Ez volt az oka, hogy mellém akart szegődni… vadásznak.
- Hogy megtalálja a gyilkosukat. Hát persze.
- Miért zárta be? Mármint ez valóban nem az én dolgom, szóval…
- Tanítgattam, és nem tettem lakat alá, szó szerint. Azt hittem, hogy azért próbálták megölni az egész családját, mert rá vadásztak. Így hát óvtam mindentől. De… nem mentem sokra vele, amint látod.
- Csak meg akarta védeni, ebben nincsen semmi rossz. Én örülnék, ha élne egyetlen rokonom is, aki így gondoskodna rólam.
- Ó, részvétem! No, eleget járattam a számat. Nekiállok vacsorát készíteni, gondolom, már farkas éhesek lehettek. Szólnál Minseoknak, hogy ha befejezte a duzzogást, bejöhettek nekem segíteni?
- Persze. És tényleg köszönjük a vendéglátást! – mosolyodott el egy aprót Baekhyun. Azonnal kinn akart lenni a verandán, hogy számon kérje minderről a barátját.

Minseok szomorúan meredt a szaporán hulló esőcseppekre, rátámaszkodva a veranda karfájára.
- Bocs, hogy nem mondtam el – vallotta be halkan Minseok, és őszinte megbánás volt a hangjában.
- Mikor először találkoztunk, és azt akartad beadni nekem, hogy te egy mindenlátó vagy, vagy mifene, és azért látod a túlvilági lényeket, már akkor tudtam, hogy valami sántít, szóval gondolhattam volna. De azért szólhattál volna arról, hogy a nagynénéd nem szívleli, a „fajtánkat” – nyomta meg Baekhyun erősen az utolsó szót.
- Bocs…
- Köszönöm – mondta egy kis idő után Baekhyun.
- Mit? – nézett fel Minseok, mert nem értette barátja hirtelen köszönetét.
- Hogy idehoztál! Már kezdtünk nagyon kifáradni. Haza még nem mehetünk, mert még nem tereltük el igazán őket, és ennél biztonságosabb helyet én sem tudtam volna.
- Komolyan?
- Hát, ha kettőnk közül valakinek, akkor aztán neked tudnod kell, hogy a talawerek rühellik a boszorkákat, mert riválisnak tekintik őket. Viszont egészen eddig azt hittem, hogy csak rossz boszik léteznek.
- Még nem láttad Yeji nénit dühösen! – mondta Minseok, és ezen jólesően összenevettek.
- Benne megbízhatunk? – tette fel a kérdést egy rövidke csend után Baekhyun.
- Nem ismerek nála megbízhatóbb embert. Segítség kell, ugye?
- Szeretnék rákérdezni jó pár dologra. Hátha ő tudja a válaszokat!
Baekhyun elbambult az esőbe, és remélte, hogy talán most segítséget kaphat, míg Minseok kérdőn nézte barátját. Az, amit elmondott neki Baekhyun ott, a Park család házának alagsorában, hát mégsem volt a teljes igazság.
- El is felejtettem. Mennünk kéne segíteni vacsit csinálni! – csapott a karfára Baekhyun.

***
Chanyeol, a hátán a még mindig eszméletlen Sujinnal, mérgesen, de szótlanul lépkedett az avarban. Jongdae előtte sétált pár méterrel, fogva a karját, hogy ne legyen súly a sebesült vállán, és fel-fel szisszent néha. Már fél órája meneteltek felfelé szótlanul.

- Nincs meg! Nincs meg a kis tükröm!
- Mi? Te magaddal hoztál egy tükröt?! Te eszeveszett barom! És ráadásul el is hagytad?! Legalább abban a zónában?! – mutatott visszafelé az erdőbe Jongdae.
- Biztos elestem, nem tudom, hogy hagyhattam el!
- Szóval nem tudod! Nem tudod! Ezt aztán marhára könnyű mondani!
- Jongdae! Jó lenne, ha megmondanád, hogy mégis miért ordítozol velem?! Mit kezdenének ezek a tükrömmel? Normális ember mégis mire használná azt? Megigazítja a séróját?
- Ember? Normális ember?! Ebben a világban egy szem ember sincsen, még te sem vagy az! – csúszott ki Jongdae száján. Mikor rájött, hogy mit mondott, elordította magát dühében.
- Mi?
- Majdnem húsz éve ebben a világban élsz, és egyszer sem vetted észre, hogy nem kóser valami? Nem hiszem el, hogy egy ilyen idiótát kellett… Á! A francba! Nem érdekel! – dühöngött Jongdae, és próbálta felhúzni az ép vállára az eszméletlen Sujint. – Jó lenne, ha te is felemelnéd a sejhajodat, Sujin! Miért kell neked mindig kiütve lenned?!
- Hagyd őt békén! Majd viszem én! Te úgyse tudsz most semmit se csinálni!
- Ami egyébként is a te hibád!
- Az én hibám?! Mégis mennyi dolgot akarsz még a nyakamba zúdítani? Most már mindenről én tehetek?! Bocs, hogy megszülettem, komolyan! Én hazamegyek! Tehetsz egy szívességet! – indult volna meg Chanyeol a másik irányba, ha Jongdae nem tart a fejhez egy fegyvert, lövésre készen.
- Ha csak egy lépést is teszel arrafelé, golyót repítek a fejedbe – suttogta halkan a sebesült fiú.

Chanyeol sosem gondolta volna, hogy ennyire rossz napja lesz. Először az idegenek, akik furcsa, számára ismeretlen halmazú dolgokat dobálnak, és égetik fel vele majdnem az erdőt. Aztán a tükre, amit azért hozott magával, hogy Baekhyunnal beszélhessen, ha kell. Most aztán nagyon szüksége lett volna rá, de elhagyta. Jongdae rágalmai és kijelentései, amikből egy kukkot sem értett, és még tudakozódni sem tud addig, míg Sujin magához nem tér, mert Jongdae éppen le találja puffantani, ha bármit is kérdez. Igaz, hogy a fiú megmondta, nem akarja lelőni, amit elég nehéz volt elhinni abban a percben, de csak így tudta rávenni Chanyeolt, hogy menjenek tovább az erdőbe. Így hát a fiúnak nem maradt választása, menni kellett tovább, ki tudja, hova.
Egyfolytában azon kattogott az agya, hogy „senki sem ember, még te sem vagy az”, és „egyszer sem vetted észre, hogy nem kóser valami”. Próbálta minden eddigi emlékét felidézni, és az egyetlen szokatlan dolog, ami az eszébe jutott, azok a tükrök anomáliái voltak, semmi más. Mivel nem jutott túl sokra, hogy saját maga válaszolja meg a talányokat, csakis abban reménykedett, hogy Sujin hamarosan felébred. Amire egy bő óra múlva sor is került.
- Bocsáss meg… Chanyeol – hallotta meg hirtelen fél füllel a fiú Sujin erőtlen hangját.
- Mégis miért? – kérdezett vissza halkan, hogy Jongdae még véletlenül se vegye észre.
- Mindenért…
  Chanyeol kevés nedvességet érzett a vállán, ahol Sujin a fejét pihentette, és megijedt, hogy a lány talán vérzik. De nem erről volt szó. Sírt. A fiú kétségbe esett. Miért sír Sujin? Mit tett már megint, amiről nem tud?
- Nem kell. Ne kérj bocsánatot. Semmi baj, nem haragszom, bármi is legyen az. De ugye te nem tervezel kinyírni, mint azok, meg Jongdae?
A lány szipogott párat, és kérdőn ránézett Chanyeolra.
- Jongdae meg akart ölni?
- Csak egy pisztolyt tartott a fejemhez „lepuffant, ha hazamegyek” címszó alatt.
Sujin szeme elkerekedett, és annak ellenére, hogy még érezhetően nem nyerte vissza az erejét, elkezdte aprón csapkodni Chanyeol vállát.
- Tegyél le! Tegyél le most azonnal!
- De még nem tért vissza az erőd…
- Nem érdekel, eressz el!
Chanyeol eleget tett Sujin kérésének, és a lány, amint elengedte hordozója nyakát, összecsuklott. A fiú segíteni akart rajta, de Sujin ellenkezett, és elindult az éppen akkor hátraforduló Jongdae felé.
- Te… meg… mégis… mit képzelsz?! – ordította pihegve, de mielőtt elért volna Jongdae-ig, a lány újból négykézlábra rogyott.
A két fiú majdnem egyszerre ért oda a legyengült lányhoz, és próbálta felsegíteni, ami természetesen Jongdae-nak nem sikerült a csúnya sebesülése miatt. Chanyeol nyakába kapaszkodva tudta feltornázni magát a lány, miközben még mindig szaporán pihegett.
- Jobb holtan, mint az ő kezükben, nem? Vissza akart menni, mit tehettem volna? Te pedig… hogy érzed magad?
- Kit érdekel most, hogy én hogy vagyok? Valóban igazat adok neked, hogy nem engedhetted, hogy visszamenjen… de választhattál volna… talán kedvesebb módszert is.
- Kedvesebbet? Fel voltam húzva! Látod a vállamat? Nézz magadra! Kissé elszúrtuk a dolgot, nem gondolod? – nézett mérgesen Jongdae Sujinra, akibe ezzel a megjegyzésével berekesztette a szót. – Szerintem jó lenne minél hamarabb eljutni a célig, ahol talán mind túlélhetjük ezt. Te szépen feltöltődsz, engem szépen ellátnak, Chanyeolnak meg minden szépen el lesz magyarázva. Mert ugye ezt akarod, kölyök?
- Talán, ha ezt mondtad volna, hogy ezért menjek veled, jobban ösztönzött volna, mint egy képzeletbeli golyó a fejembe.
- Ch… édes mindegy. Nemsokára lemegy a nap. Már nincs sok hátra.
A „nincs sok hátra” alatt Jongdae még plusz egy órás utat értett, és ráadásul nem sima terepen. A táj szép lassan megváltozott, ahogy haladtak felfelé, ugyanis a folyam, amiben lentebb megmosakodott Jongdae, kivájta magának a nagyobbacska dombot. Szűk párkányokon és réseken kellett keresztülmenniük, ahol sokszor csak egyesével fértek el, ezért félő volt, hogy Sujinnak valami baja esik. De szerencsére már volt elég ereje, hogy magától menjen ezeken a szakaszokon.
Felülről utat törtek maguknak a lemenő nap narancssárga sugarai, amelyek gyönyörűvé, de egyben túlvilágivá is tették a három menekülő természeti túráját. Alul, a sziklák között hol csordogált, hol zúgott a patak, de a hangja megnyugtatta Chanyeolt. Végre valami ezen a felettébb hosszú napon. Mikor végre kiértek a hágóból, a patak nem szűnt meg, de egyenletesebb terepen folyt. Az azt szegélyező parton, a hatalmas fák között egyszer csak előtűnt a távolban egy aprócska kunyhó, melynek lefelé lejtő konyhakertje a patakban végződött. A három vándor arca egyszerre derült fel a menedék láttán, és a lépteik is felgyorsultak. Letértek egy kisebb ösvényre, amely a patakpartra vezetett le a fák között, és egyre jobban közeledtek a házhoz. Mikor már elérték a kunyhót tíz méter távolságban körülvevő kerítést, az ajtóban megjelent egy alak. Karjait széttárta, arcán hatalmas mosoly húzódott, és úgy közeledett, mintha rég nem látott barátokat üdvözölne.
- Végre megérkeztetek! Már betegre aggódtam magam, hogy mi tarthat ilyen sokáig, de gondolom, nem volt túl száraz a hágó. Tegnap volt egy kicsi eső erre. De amint látom… – az idegen tekintete Jongdae vállára siklott. – Nem látom… Jaj istenem. Gyertek, gyertek! Ezt gyorsan el kell látnunk!
A férfi épp időben nyúlt Jongdae alá, aki mintha akkor adta volna fel az eddigi küzdelmet, és majdnem térdre rogyott a fájdalomtól. Chanyeol, a karjával tartott Sujinnal követte újdonsült vendéglátójukat a házba.
- Jól van, jól. Egy pillanat – azzal leültette Jongdaet a konyhának mondható sarokban lévő egyik székre, Chanyeolt pedig utasította, hogy Sujint tegye le a kanapéra.
A lány kicsit vacogott már egy jó ideje, ezért hálásan mosolygott, mikor Chanyeol betakarta egy takaróval, majd el is szundított. A házigazda sürgött-forgott a konyhaszekrénynél, keresvén a gyógyszert Jongdae sérülésére, amit pár üvegcsecsörömpölés és ide-oda tevés után, meg is talált. Óvatosan levette a fiú válláról a ruhadarabot, ami a tisztántartás végett volt rajta, és két elborzadás közepette egy másik ronggyal kitisztította a sebet, majd bekente egy elég furcsa színű krémmel, jó alaposan.
- Ezt hagyd így! Levegővel érintkezve gyorsabban hat. Bár ha aludni szeretnél, akkor lehet mégis… be kéne valamivel… ejnye, hova tettem… – forgott körbe-körbe maga körül az idegen, majd négy kör után, kissé kótyagosan, de elindult egy másik szekrény felé, és tiszta gézt vett elő. Bekötötte vele kicsit Jongdae vállát, és odavezette az ágyához. Jongdae is, Sujint követve, szempillantás alatt elaludt.
- Ó, ha te is aludni szeretnél, attól félek már nincs több helyem. De ismerve a fajukat, nem sokáig fognak aludni – mosolygott a férfi a kissé zavarodott Chanyeolra.
- Mert ők micsodák?
- Hát Sujin egy neirot és hát… igen, neki nem kéne itt lennie, de hogy miért van itt, azt szerintem nem tőlem kellene hallanod. Jongdae pedig… öhm… hát vele kapcsolatban nem vagyok túl határozott véleményen, de elég annyit tudnunk, hogy a mi oldalunkon áll.
- És az melyik? – kérdezte Chanyeol kétségbeesetten.
- Amelyik még azután is életben szeretne tartani téged, hogy ezt a világot elhagytad. De én buta. Be se mutatkoztam! Yixing vagyok! – nyújtotta a kezét a most már nem névtelen idegen.
- Chanyeol, Park Chanyeol.
- Igen, tudom. Nagyon örvendek! Kérsz teát? Most lett kész, nemrég!
- Köszönöm, elfogadom!

***

- Mégis mit gondoltatok?! Hogy majd nem leszek mérges, vagy szó nélkül hagyom?! – csattant ki Yeji néni, mikor a fiúk visszamentek a házba a vacsora előkészítésében segédkezni.
Arra viszont nem gondoltak, hogy Yeji néni, míg ők kinn voltak, véletlenül vagy sem, de lelökte a tükröt borító bársonyt, és meglátta annak hátulját. A látványtól nem éppen volt elragadtatva.
- Soroljam, hogy milyen pecsétek vannak a hátulján? Lekötés, bőrleégetés, robbanás, kiűzés, elűzés, zsibbasztás, és még megannyi átok. Még szerencse, hogy hármat letéptek róla, gondolom abból, hogy meg tudtátok mozdítani, egy lekötőt, a másik meg egy ember elleni lehetett, mivel most nem ujjcsonkokkal közlekedtek. Bár égett volna le a kezetek, hogy ezt idehoztátok a fejemre!
- Hármat?! Én csak egyet téptem le… – bukott ki Minseok száján, amit meg is bánt azonnal. Yeji néni arcáról a megdöbbenés minden árnyalatát le lehetett olvasni.
- Letépted? Csak úgy… letépted?
Minseok nyelt egy hatalmasat, ami még hallatszott is a beállt, feszült csendben. Baekhyun szeme barátja és Yeji néni között cikázott. Ő is látta a tükör hátulját, mikor betették a kocsiba, és gondolta, hogy valami fontos tükör lehet, mivel látta benne Chanyeolt.
- Egy gyors kérdés. Van olyan rajta, ami ilyen nyomkövető?
- Fiam, majd válaszolok, ha az unokaöcsém elmagyarázza, hogy mégis hogyan tépte le a pecsétet arról az átkozott tükörről.
- Hát… éppen ránk törtek volna a talawerek, és mi próbáltuk elmozdítani, hogy elbújhassunk, de a tükröt is vihessük, és valamit tennem kellett. Baekhyun meg az a másik lány szerint nem kerülhetett a talawerek kezére. És hát… megnéztem a hátát, és hirtelen homályosan kezdtem el látni, de egy pecsétet tisztán ki tudtam venni, és a pillanat hevében azt szedtem le. Végül is jónak bizonyult a választásom, csak aztán a lányt is eltűntettük vele.
Baekhyun olyan képet vágott, mint akinek a legféltettebb titkát mondták volna el, és Minseokot fel tudta volna nyársalni a tekintetével. Yeji néni nem tudta eldönteni, hogy hüledezzen, tomboljon, vagy ordítson, végül levegőhiányra panaszkodva, lerogyott a kanapéra.
- Esetleg azt nem akarod elmondani, hogy milyen alsó van rajtam? – szűrte ki a foga közül Baekhyun a mellette álló barátjához közelebb hajolva, majd belecsípett annak kezébe, nyomatékosítva, hogy most nagyon mérges.
- Nem jót szedtem le, Yeji néni? Nagyjából felismertem őket, mert ezt tanultuk, de a többit még hírből sem hallottam.
- Azért nem, fiam, mert azok kissé más szinten vannak. Bárki is rakta rá ezeket a tükrötökre, nagyon meg akarta azt védeni, ti meg elhoztátok onnan.
- Nem volt más választásunk, ránk törtek a talawerek. Inkább nálunk legyen, mint náluk.
- Ők nem tudtak volna hozzányúlni veszteségek nélkül. Minden fajnak tilos hozzányúlni, és ha a feloldó pecsétet le is akarnák szedni, le van ragasztva egy csomó másik csapdával, szóval lehetetlenség. Az egyedüli, aki hozzányúlhatott, az egy ember vagy…
- Vagy?
– Nincs vagy - Yeji néni kortyolt egy hatalmasat az asztalon hagyott bögréjéből.
Baekhyun felismerte ezt a tekintetet. Ez a „nem mondok el mindent” tekintet volt, amit a legjobban utált.
- Akkor most mi legyen? Csinálunk vacsit vagy sem? – kérdezte meg Baekhyun oldva a feszültséget, mert érezte, hogy bármit is kérdez, arra úgysem kapna választ.
- Igen… eszünk. De másnap reggel el kell mennetek innen.
- Tessék?! – mondta kórusban a két fiú.
- De miért?! Ennyire rossz dolgot csináltam, néném?
- Most mondjam, hogy igen? De úgyse hallgatsz rám, sose. Ha nem viszitek el ezt innen, akkor már én sem leszek biztonságban, mert akármit is téptél még le róla, egy fajnak láthatóvá vált a tükör. És ha kell nekik, akkor meg is fogják találni. Az már csak a mázlitokon múlik, hogy az melyik faj volt.
- Akkor tud valamit erről a tükörről, vagy arról, hogy mire használják? – látta meg a lehetőséget Baekhyun, és óráknak érezte, mire a néni választ adott a kérdésére.
Yeji néni nem válaszolt azonnal, még érlelte a szájában és jól megrágta a szavakat.
- Elmondok nektek annyit, amennyit tudnotok kell. Nem többet, s nem kevesebbet, de nem fog tetszeni a válasz. Csináljuk meg azt a vacsorát, aztán beszélgetünk!
A vacsora egy kis idő múlva el is készült, és megterítve az asztalhoz, mindenki elhelyezkedett. Yeji néni még mielőtt leült volna, ellenőrizte a pecséteket, amire Baekhyun azt hitte, hogy faliképek vagy minimum csak ártalmatlan dekorációk, és ő is leült enni. Az ételt síri csendben fogyasztották el, ami inkább volt félelmetes, mintsem meghitt. Yeji néni elővett egy üveg bort, kitöltötte azt három pohárba, és egy hatalmas, de fájdalmas sóhaj után belekezdett a mesébe.
- Először is. Mennyit tudtok? Mert akkor nem kezdem az elejétől.
Minseok Baekhyunra nézett. Azt várta, hogy a fiú szólaljon meg elébb.
- Vannak tükrök, amelyek átjárók másik dimenziókba vagy tudom is én, hova. Ezeket kutatom, mert érdekelnek. Mikor Minseokkal találkoztam, akkor is ezen dolgoztam, ő pedig segített. Közben pedig ártatlanok életét mentettük meg, mert a talawerek aztán nem restek, ha egy újabb üzletet kell kötni egy ember lelkéért.
- Rendben. Hol találtátok ezt a tükröt?
- Egy Park nevezetű család leégett kúriájában – vette át a szót Minseok.
- Park? Mit kerestetek ti ott? – lögybölte meg kicsit idegesen a borát a néni.
- Kaptam egy levelet, amelyben egy tükörszilánk volt. Egy ismeretlentől kap… – Baekhyunnak megakadt a nyelve, és dühösen rácsapott az asztallapra.
- Az a semmirekellő kis tyúk lopta ki a szilánkot, Minseok. Ezért nem működik a tükör! Hogy az a… mi a francnak neki az? Minek adta egyáltalán oda, ha úgyis visszaveszi?!
- Talán mert nem akarta, hogy védelem nélkül használhassátok – kortyolt egyet Yeji néni. – Volt védőfal a házon, ugye?
- Igen, volt. De egy talawer leszedte – vallotta be Minseok.
Yeji néni csak hümmögött egyet, és nem vette le a szemét a boráról. Valamin erősen gondolkozott.
- Yeji néni. Mivel Ön boszorkány, esetleg tudna választ adni nekem arra a kérdésre, hogy ilaalinok léteznek-e?
- Hm… érdekes kérdés. Csak nem találtatok egyet?
A két fiú összenézett. Kétséges volt, hogy jó ötlet-e egyáltalán leleplezni Chanyeolt, de ezzel még nem mondtak el semmit, mert végül is Chanyeolban sem voltak biztosak.
- Mert nem szabadna?
- Minseok, mit tanítottam neked a három nagy fajról?
- Öhm… – a fiú összeráncolta a homlokát, nem készült fel a kikérdezésre. – Vannak a talawerek, az ilaalinok és a neirotok, akik megalkották a világ egyensúlyát, de egyben fel is borították azt, mihelyst megszűnt a köztük lévő szövetség? Azt hiszem, ezt tanítottad.
- Remek! Örülök, hogy megmaradt. Igen, ez az a három faj. A laikus emberek nyelvén azt lehetne mondani, hogy ezek a démonok, a tükörőrzők és az angyalok, de ezek a fogalmak nem teljesen fedik le a valóságot. A talawereket tudjátok mi. Lelkeket esznek, meg embereket is, mikor hogy, és minél nagyobb embersereg felett van hatalmuk, annál jobb nekik. Imádják az embereket irányítani, lásd háborúk. Neirotot már évszázadok óta nem látott senki. Személy szerint nem nagyon kedvelem őket, mert egy beképzelt népség, aki azt hiszi magáról, hogy ők a kezdet és a vég, mikor ők is ugyanakkor születtek meg, mint mindenki más. Nem igazán szólnak bele a dolgokba, kivéve, ha abból nekik is származhat valami jó.
Az ilaalinok már egy kicsit más tészta. Ők az örökös semlegesek, mint Svájc. Amit mi világnak nevezünk, nem egységes és nem csak egy sík. Sok-sok síkból áll össze, melyek vagy külön világok, vagy párhuzamos világok. Utóbbiból annyi van, hogy nem is számoljuk, és nem is szeretjük bolygatni őket, mert minek. A családunk réges-rég jött el az egyik világból, aminek a nevét már el is felejtettem, mert ott is háború dúlt, és mindent elpusztítottak, amit csak lehetett. Akkor még nem hittük, hogy a talawerek és a neirotok hatalmi harcai még ide is elterjednek.
Akik pedig segítettek átkelni, azok az ilaalinok voltak. Ha itthoni példát szeretnétek rá, olyanok ők, mint a határőrök, figyelik a ki-be mozgást, és segítenek, ha baj van. A gond ott kezdődött, hogy a neirotok is, és a talawerek is maguknak akarták a befolyásukat. Persze az ilaalinok nem adták be sose a derekukat, mígnem úgy döntöttek, hogy elegük van, és jobbára elszigetelték magukat mindenkitől. A kapukat bezárták, a vérüket felhígították emberi házasságokkal, hogy nehogy kitörjön egy esetleges háború. Az utolsó evilági család, akiről tudtuk, hogy még védik a határokat, és az evilági főtükröt, ami történetesen itt van a házamban – emelte meg egy kicsit a hangját a néni, kifejezve dühét – a Park család volt.
Vagyis válaszolva a kérdésedre, csakis másvilági ilaalinnal találkozhattál, ami azért lehetetlen, mert ők nem nyitogatják csak úgy meg a portálokat, még egy jóleső csevejre sem. Hacsak nem ilaalin volt az, aki megnyitotta itt a kaput. Kedves Baekhyun! Vagy te vagy a Park család utolsó leszármazottja, amit kétlek, mert úgy hallottam, hogy a talawerek kiirtották az egész családot bosszúból, vagy nem mondasz el nekem mindent.
- Esküszöm, hogy mindent elmondtunk, amit tudunk! – mondta a kérdezett, de közben szemlátomást is sokat pislogott, ami Minseoknak egyet jelentett a füllentéssel.
- Furcsa, hogy pont arra jártatok hirtelen.
- Azért voltunk ott, mert egy levelet kapott Baekhyun. Csak annak a nyomait követtük – próbálta magyarázni Minseok.
- Értem én – sóhajtott Yeji néni. – Kérlek titeket, hogy ha lehet, ne keveredjetek bele a nagyok ügyeibe! Nem azért, mert ti túl kicsik vagy jelentéktelenek lennétek, hanem azért, hogy ne huszonvalahány évesen kelljen eltemetni benneteket.
- Azt mondta az előbb Yeji néni, hogy neirotokat már nem lehetett látni régóta. Ha mégis megjelennek, akkor az tényleg bajt jelent, igaz?
- Azt ne mondjátok itt nekem, hogy ilaalint is láttatok meg neirotot is? Azt hiszem, öntenem kell még bort…
- Nem, nem, dehogyis. Csak kíváncsiságból kérdezzük… – próbálta menteni a helyzetet Minseok, miközben lábon rúgta az asztal alatt a barátját.
- Igen, az már nagy baj, mert nem nagyon mutogatják magukat. Bár… ki tudja. Lehet, még csak most kapták meg a hírét, hogy a talawerek nagy Királya eltűnt. Vagy meghalt, nekem édes mindegy, csak végre eltakarították. Mondanom sem kell nektek, azóta sokkal nyugodtabban élek. Amíg a Király volt hatalmon, majdnem minden órában jött hozzám valaki, hogy segítsek rajta, mert az élet-halál kérdése. Persze azon én már hiába segítek, aki önszántából adta el a lelkét. Annak úgy is kell. De akiket megszálltak, a terhes nők, akik elvetéltek, de mégsem… jaj, nem. Nem akarok én még egy olyan borzalmat. Most a legkisebb bajom is maximum pár megfázás, vagy egy iskolai bosszúállás, amihez aprócska ráolvasásokat kérnek, de az se fáj senkinek.
- A Park családot miért irtották ki? – kérdezte meg Baekhyun miután kért még egy kis bort.
- Hát az komplikált egy ügy. Mi, boszorkák már csak arról kaptunk híreket, hogy az utolsó ilaalinokat is szó szerint kiirtották a világunkban. Szóval, akik tükrön túlról szerezték be a portékáikat, annak mehetett az üzlete a levesbe.
- De nem azt mondtad, hogy ők nem nyitják ki a kapukat?
- Jaj, fiam. Feketepiac mindenütt van. Az egyik Parknak volt egy nagyobb üveggyára, aminek helyét persze hétpecsétes lakat őrizte, vagyis mindenki, akinek szüksége volt rá, tudta, hol van. Ha jól emlékszem, Grimalda pont akkor volt ott seftelni, mikor kitört a baj. A semmiből talawerek jelentek meg, és felégették az egész piacot. A barátosném is jó, hogy megúszta, de azt mondta, még épp időben sikerült összetörni az átjárót. Ez még az előtt volt, hogy a Király eltűnt volna, tudjátok. Nagy volt ott a felfordulás. A szüleid is éltek még akkor, Minseok, és úgy döntöttek, hogy biztonságosabb, ha máshova költöznek. Ezért átjöttek Marylandbe, de mégsem… a mai napig nem tudom, mibe keveredhettek bele.
Minseok meglepően gyorsan húzta le a maradék borát, és töltött is még magának. Láthatóan nem esett neki jól, hogy felhozódott a szüleinek halála.
- Vagyis nem tudom, Baekhyun, hogy végül is miért volt szükség a kiirtásukra. Lehetséges, hogy nem mentek bele egy üzletbe, amit felajánlott a Király, annak ellenére, hogy a Park család már nem volt benne a dolgokban. De látjátok, ennyire számít, hogy valaki semleges-e vagy sem. A múlt mindenkit utolér.
- Értem… nem maradtak túlélők?
- Járt az a pletyka egy ideig, hogy a legkisebb fiú túlélte valahogy, mert az ő testét nem találták meg a romok között, de nem hiszem, hogy ennek bármi alapja is lenne. Akkora tűzvész tombolt ott, gondolom, ti is láttátok, hogy nem nagyon lehetett abból kiszökni. Aztán, ki tudja, lehet, rosszul tudom.
- Yeji néni? Esetleg arról tetszik-e tudni, hogy van-e olyan dimenzió, ahová el lehet jutni, de visszajönni nem? – érdeklődött Baekhyun.
Yeji néni lefagyott, és a boros pohár is remegni kezdett a kezében.
- Miből gondolod, hogy létezik ilyen hely?
- Úgy hallottam a pletykát, hogy a Királyt nem megölték, hanem csak száműzték, ki tudja hova. És mivel eddig senki sem látta viszont, gondolom, olyan helyre ment, ahonnan nem tud visszajönni.
Minseok kíváncsian fürkészte Baekhyun arcát, mert nem értette, hogy miért nem említi meg, ő és a bátyja voltak azok, akik „megölték” a Királyt, de sejthette volna, hogy a barátja még mindig nem bízik meg a nénjében.
- A Király halálát inkább pletykákon keresztül tudta meg mindenki, mint hiteles forrásból. Senki sem tudja igazán, hogy most valóban elpusztították vagy csak… elzárták őt…
- Emlékszem, amikor kicsi voltam, mindig úgy szidtál mást, hogy „kerülne inkább Kahorba” vagy „menjen Kahorba” – lelkesült fel Minseok, mert meglátott egy összefüggést, viszont ennek az emléknek a nagynénje észrevehetően nem nagyon örült.
- Igen, mondtam ilyet… kár, hogy emlékszel…
- Miért? – kíváncsiskodott ártatlanul Minseok, mint aki visszarepült volna a boldog gyerekéveibe.
Yeji nénit mostanra már a hideg rázta, és tüzetesebben körbenézett a szobában, mintha figyelné őket valaki.
- Nem vesszük a szánkra annak a helynek a nevét többet… – suttogta el a néni.
- Azt hittem, a boszorkák csinálják a babonákat, így ők nem lehetnek babonások, de egy újabb dolog, ami nem úgy van, mint hittem – jegyezte meg Baekhyun kis éllel a hangjában, amit sem Minseok, sem Yeji néni nem vett jó néven. A fiú ezt visszavágásnak szánta a kezdeti vadász léte miatti ledegradálásért.
- Ez nem babonásság, ez nyers rettegés, fiam. Az a hely egy börtön, senki nem juthat ki onnan élve, mert azok ölnek meg, akiket odajuttattál. Nincs élet, csak élőhalottak, és az idő megszűnik körülötted. Ha odakerülsz, akkor… ne számíts sok jóra. Sokan azt hiszik, hogy a talawerek Királyát is odaküldték, végtére is, hogyhogy nem jött még vissza, ha akkora volt az ereje. A boszorkák nagytöbbsége úgy tartja, ha kimondod a hely nevét, akkor a kapu kitárul, és a Király rajtad vezeti le a felgyülemlett dühét. És ezennel elmondtam mindent, amit tudnotok kell. Most már sipirc aludni! – mondta Yeji néni, és gyorsan felállt az asztaltól, majd elment mosogatni.
- Sosem láttam még ilyen rémültnek Yeji nénit, úgyhogy…
- Úgyhogy telibe trafáltunk – fejezte be Baekhyun barátja mondatát, és elégedettség, de egyben mérhetetlen aggodalom töltötte el.

11 megjegyzés:

  1. Szia! ^^

    Úristen, még mindig annyira imádom a történetet! *Q* Borzalmasan tetszik, ahogy írsz, a fogalmazásod és a karakterek. Egyszerűen olyan hihetetlen, hogy minden egyes rész, csak még érdekesebb lesz, mint az előzö. Imádom, egyszerűen imádom! Komolyan, már ott tartok, hogy ez életem egyik legeslegjobb olvasott fanfictione. :'3

    Baek annyira aranyos. Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert ő a biasom, de annyira imádom a személyiségét. Kis kötözködő és szemtelen, de közben meg milyen okos már. ❤ Még mindig olyan kíváncsi vagyok, hogy hogyan lesz a ChanBaek páros. :'D

    Nagyonnagyonnagyon várom a folytatást~! *u*

    Akashara^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D

      Köszönöm, hogy írtál ide, nagyon de nagyon jól esik! Tényleg ott tartasz?! Akkor szeretném megköszönni, mert ez nagyon megtisztelő! Örülök, hogy ennyire tetszik! Végtére is, ezért is próbálok mindig odafigyelni, hogy nehogy valami oltári nagy baromsággal vagy logikai hibával elrontsam.

      Hehe, Baekike. Pont ilyennek szántam és repes az írói szívem, hogy valóban ez jön át az olvasóknak is! Igazából nem egy tipikus Baekyeol ez, mert nem azonnal találnak egymásra, meg nem is a szerelem vagy hasonló érzelmi dolgok lesznek a legmeghatározóbbak a kapcsolatuknál, de azt megsúgom neked, hogy nem létezhetnek egymás nélkül! :D Ez maradjon a mi titkunk! :D (amit persze, mindenki más is tudhat, ha ezt elolvassa XD)

      Köszönöm, hogy írtál és hogy olvasol is és kicsit hamarabb fog érkezni a következő rész, mert így is nem ennyit szántam ebbe a fejezetbe, hanem többet, de mondom 15 oldalnál illene már megállni XD. Szóval ketté kellett szednem a következőtől, úgyhogy, türelem, fejezetet terem! :D

      Törlés
  2. Szia!
    Jézusom. Ez. Annyira. Király. Volt.
    De tényleg! Kb. két hónapja találtam rá erre a ficre, és már akkor megfogott. Imádom a fantasy, akció dús történeteket, és az hogy a BaekYeol páros szerepel benne, hát ahh ♥ Azt megemlíteném, hogy nagyon tetszik a világ, amit megalkottál. Nagyon beletudom magam képzelni, mintha én is az egyik szereplő lennék. Az elején én tényleg azt hittem, hogy Baek valami rosszfiú, Chanyeol meg a jó...és itt majd történtek volna a klisés dolgok...DE, nem, nem így történt, ami nekem nagyon imponál, tetszik az, hogy leülök olvasni, és teljesen elveszek benne, a világba, a történésekbe, a karakterebe. Na de, hogy mondjak valamit erről a részről is, háát fúú...valahogy éreztem, hogy Yixing lesz az a "segítő", akihez mennek. Jongdae-ról nem hittem volna, hogy ő is "más", csak akkor tűnt fel, amikor elhívta Yodát kirándúlni, akkor ott furin viselkedett, és egyből tudtam következtetni, hogy na akkor már ő is tuti valami természetfeletti izé xD Kai és Sehun, hát ők tökéletesen játszák a rosszfiú szerepét, nagyon illik hozzájuk^^ Yeji néni, ő is nagyon furcsa, az a tipikus "tudokmindentdenemárulomel" fajta, aki engem nagyon tud idegesíteni, de mondjuk arra nagyon kiváncsi vagyok, hogy mindezt azért teszi, mert tényleg fél vagy mert ő is benne van ebben az egészben...hümm nem tudom, de ezt tuti majd kifogod fejteni, vagy még lesz róla szó (remélem) :) Yeol-t még mindig sajnálom, mivel szegény belecsöppent a valóságba(?), és csak úgy pörögnek az események, jaj emlékszem, mikor még csak egy kávézóban dolgozgatott, és meg volt a monoton hangulatú élete^^ Baekhyun pedig, egy izgalmas karakter, Minseok-kal együtt, de viszzatérve Baek-hez, azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg abban a világban van a báttya, mint amelyikben Yeol is? És a Király is ott van? Mert, akkor ebből valami nagy gebasz lesz, vagy csak én gondolom így...hmm xD Egy szó mint száz, nagyon tetszett...és bocsi ezért az össze-vissza kommentért, legközelebb megpróbálok valami kevésbe érthetetlent összehozni. Várom a folytatást, ami remélem nem fog olyan soká' húzódni, persze mindenkinek meg van a saját élete...de na xD a kis fangörcs lelkekre is kell, egy kis figyelmet fordítani :))
    Fighting, Berni ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Annyira érdekes számomra, hogy minden egyes részemnél mindig más és más emberek írnak nekem, és egyre többen írják, hogy utólag kapcsolódtak be. Ennek én nagyon örülök!!! :D Sőt még te talán jobb helyzetben vagy, mert már a kijavított változatot olvashatod! :) Köszönöm, hogy rám találtál!

      A másik pedig, hogy mivel ez egy eléggé logikázós történet, ezért nagyon de nagyon szeretem, ha az olvasóim gondolkodnak rajta, hogy mégis mi folyhat itt és le is írják nekem, ami azért is fontos, mert én nem feltétlenül látom, hogy mit szűrtök le Ti. Nagy segítség ez ám nekem, hogy írtok! Úgyhogy köszönöm! :D

      Baekit tényleg rossz fiúnak akartam elhitetni! :D

      Nos igen, Baekyeol :D Ezt a történetet még 2013-ban kezdtem el a legjobb barátnőm kedvéért, mert ő is nagy Baekyeolos, de végül az sült ki belőle, hogy majdnem könyv mennyiségű bonyodalmat rakok bele.... ._. De lesz Baekyeol, sok sok sok, csak el kell jutnom odáig! :D
      Yeji nénivel kapcsolatban jó felé kapiskálsz, és igen, később ki lesz fejtve, de ő nincs benne ebben az egészben. Ő nincs, de más van XD.

      Igen, Chanyeollal nagyon nehéz dolgom van. Ahogy írtad, belecsöppent a valóságba (tökéletes megfogalmazás!) és most nem tudja, hogy mi van. Nekem pedig az a nehéz, hogy hogyan adagoljam az infókat, hogy az ne legyen se sok, se kevés és szegénykém is fel tudja dolgozni. Nehéz írónak lenni!!!!

      A következő részben leesik a lepel majd, hogy ki hol van és kivel! :D Türelem, türelem.

      És nagyon is érhető volt a komment, nagyon nagyon köszönöm! :D Legközelebb is ugyanilyen "érthetlent" kérek szépen! ˇ^ˇ

      Az előbbi kommenthez is leírtam, de azért leírom neked is, hogy igazából ez hosszabb lett volna, de külön kellett szednem, mert 15 oldal már így is sok volt. Egyébként nem hiszitek el, de vannak ebben is olyan részek, amik így magukat írták. Yeji néni személye sem volt betervezve, de teljesen logikusan jött és még segít is nekem XD. Szóval a következő rész hamarabb lesz, mint egy hónap, remélhetőleg! :D

      Köszönöm még egyszer a kommentedet és hogy olvasol és hogy ennyire tetszik! :D

      Törlés
  3. Szia!
    Haha ez egy jó kis vegyes rész volt. Nincs most bennem hiànyérzet, amiatt, hogy csak Baekhyunék vagy csak Chanék szerepeltek. ^^
    Eddig olyan kép élt bennem Jongdaeről, hogy ő egy vicces fiatal, aki egy kicsit gyanús. Most meg ezután a rész után egy vagány pasi lett belőle fegyverrel a kezében. Csak ne fenyegetgesse Yeolt, mert megverem. :-)
    Àaaa alig várom, hogy Chanyeolt teljesen felvilágosítsák. Ideje lenne már, ha nem lenne akkora nagy szerencsétlen, csak egy kis szerencsétlen. ^^
    Yixing oh végre, *.* annyira nem szokott eszembe jutni, hogy még van pár banda tag, akiknek szerepelni kell majd ebben a ficben, szóval meglepődtem rendesen, amikor olvastam, hogy ő lett az új szereplő. Király XD
    Nem voltam elég éber. Minseokra egy percig sem gyanakodtam, hogy lehet, titkol valamit. Ez biztos azért lehet, mert eleve Baekhyunnal ,,dolgozott".
    Na de huh, annyi mindent mondott Yeji néni, hogy a felét már el is felejtettem. :-P Amit Kahorról olvastam olyan hatást keltett bennem, mint Azkaban. Kicsit nagyon megfertőzött a HP még ,,kiskoromban"... ^^ Lehet megint el kéne olvasnom, mert tényleg összefolynak az információk és így lehetséges forgatókönyvet sem tudok kitalàlni. ^·^
    Viszont az agyi kapacitásom lenullázása ellenére nagyon élveztem ez a fejezetet. :-D Izgatottan várom a folytatást. Pusz
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Szia! :D

      A többiek válaszát látva is örülök, de téged már úgymond "elvárlak". :D Bocsi.

      Jongdae egy vicces karakter és ezután is az lesz, de nem azért, mert humoros. Ő az én aduászom és néha szó szerint ő fogja megmenteni a történéseket :D.

      Még vannak páran és ők is hamarosan a színre lépnek majd! Már nem kell annyiraa sokaat várni! Remélem....
      Azkaban? :D Na majd, ha le lesz írva, hogy ez mégis mi, akkor már nem lesz olyan.
      Most kicsit kusza, hogy mégis mi lesz, de előbb utóbb kiteregetem a szennyest :D

      Köszönöm, hogy írtál :D

      Törlés
  4. Szia:]
    Ezt a részt is nagyon imádtam.
    Jongdae karaktere most nagyon bejött.
    Chanyeol reakciójára kíváncsi leszek, mikor megtudja, hogy micsoda. Vagy valami ilyesmi.. Baekhyun, hát rá nem tudok mit írni, ő a kedvencem :3
    Nem tudom mennyire bírtam értelmes véleményt adni, de próbálkozom még!! Várom a folytatást :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D

      Köszönöm és örülök, hogy tetszett! :D

      Baekhyun és Chanyeol egyre jobban haladva előre, egyre menőbbek lesznek, úgyhogy höhöhöhöhöh.

      Remélem továbbra is tetszeni fog majd!

      És nem baj, hogy nem írtál regényt. Látom, hogy írtál és ez nekem eleve jól esik! :D

      Törlés
  5. Tudtam én, hogy Lay lesz az, aki segíteni fog.^^ Jó, nem volt nehéz kitalálni, miután rájöttem, hogy a fejléc miért pont úgy van, ahogy. :D De milyen kis kedves szerep jutott neki, remélem, jófej is marad =D
    Örülök, hogy Chanyeolék végre eljutottak hozzá, és hogy most biztonságban vannak. Jongdaeban viszont csalódtam kicsit o.O Hát milyen bunkó volt már a kis pöttöm gyerek, hát én tuti felrúgtam volna, ha velem így ordibál. Jó, valószínűleg én is eltűröm, ha a fegyvert szegez a fejemhez, de akkor is. xD Oké, azt is megértem, hogy a helyzet miatt volt kibukva, meg gondolom el is fáradt, kimerült, hisztis és nyűgös lett, de akkor is! Teljesen más oldalát ismertem meg ebben a részben, eddig jófej volt, és vicceskedő, most meg tök komoly, érett, és egy bunkó :D Ettől függetlenül szeretem őt is. Viszont kíváncsi vagyok, mi ő valójában, azon kívül, hogy a jó oldalon áll.

    És végre kiderült, mi is Sujin valójában. Neirot! Esküszöm, hallottam már valahol ezt a szót, és naiv módon utána akartam keresni googlen, de nem hozott ki semmit. xD Akkor ezek szerint Subin is az, nem?

    Baekyhun, Minseok! Hiányoltam már kissé őket, de örülök, hogy egyelőre ők is rendben vannak. Yeji néninek hála bennem is nagyjából a helyükre kerültek a dolgok, főleg ezzel a démon-angyal-határőr magyarázattal. Tényleg rettentő részletesen kidolgoztál mindent, és bár kicsit még most is bonyolult észben tartani mindent, aztán sokkal jobban átlátom, mint korábban.

    Amúgy Yeji néni is tök agy arc, van egyfajta dumája, bár kissé ijesztő az öreglány. Mondjuk boszorkány, szóval nem csodálkozom. De valamiért ettől függetlenül nekem ő is gyanús. Túl sok mindent nem mond el, és nem tudom, hogy azért, mert a fiúkat akarja megkímélni, vagy van olyan titka, amit nem akar, hogy tudjanak.

    Tényleg örülök, hogy ilyen sok minden kiderült ebből a részből, nemcsak a többieket illetően, hogy mi micsoda, hanem a tükörrel kapcsolatban is. Az a sok titok és rejtély, ami a tükröt fedi, az is baromi jó. Főleg a pecsétek tetszenek, amivel megátkozták, és úgy érzem, annak is lesz még következménye, hogy elhozták, pedig valaki meg akarta védeni. Arról nem beszélve, hogy Minseok csak úgy letépte a pecsétet. Ráadásul... azt mondta Yeji néni, hogy csak egy ember tépheti le, vagy...? És nem fejezte be. Minseok nem ember, mivel a családja sem volt az. Akkor mi más? oO Újabb homály, amire választ akarok kapni, és biztosan fogok is, csak idő kell hozzá :D
    És még egy, ami nagyon érdekel: Ki a fene a talawerek királya? Nem tudni, hogy meghalt-e, és... szerintem tuti nem halt meg. Na, várjunk... Baekhyun keresi a testvérét, aki átesett egy másik világba a királlyal. Biztos vagyok benne, hogy Chanyeol világában lesz a Király is. Van egy olyan érzésem, hogy D.O. lesz az, de persze ezt még korai kijelenteni. Viszont neki semmilyen komolyann szerepe nem volt eddig, és nagyon Chanyeol közelébe akar kerülni, nyilván azért, mert vissza akar kerülni az eredeti világába.... Nem tudom, de én akkor is rá tippelek. :D Várom már, hogy végre lehulljon a lepel őt illetően =D

    És még így utolsóként eszembe jutott: rohadt idegesítő, hogy senki nem mond Chanyeolnak semmit! Mindig csak ígérgetik, hogy majd, majd... én már tuti begolyóztam volna. Szerencsétlen, annyi mindenen keresztül esett már, és még mindig nem tiszta semmi, és úgy sajnálom szegényt =(
    De... akkor... az ő világában... senki sem ember? Ezt mire értette Chen? Najó, túl sok megválaszolatlan kérdésem van, ami úgyis ki fog derülni XD

    Istenem, hogy én mindig mennyit tudok írni...magam is meglepődök. xD Tényleg ne haragudj :$

    VálaszTörlés
  6. Szia! :D

    Mindig a falnak megyek, hogy hogyan tudsz te ilyen sokat írni én meg sajnos nem tudok olyan sokat visszaírni, mert általában, ha valamit fejtegetsz, akkor az mind helyes és vagy megmondom, hogy úgy van, vagy nem mondhatom, mert lelövöm a poént... Úgyhogy bocsánat, hogy nem tudok ilyen hosszan visszaírni neked ._.

    Lay kis cukinak és felejtősnek tűnik, ugye? *evil mosoly* Hát... azért neki is van titkolni valója. Nem nagy dolog, de mégis...
    Jongdae... Jongdae egy jó szerep. Szeretem, mert mindig megment, de ... sose mondtam, hogy ő jó vagy rossz karakter lenne ::)

    XD Rá akartál googlizni? :D Ez kedves. Igen, Subin is az :D. De... na várd ki a végét :D.

    Yeji néni nem gonosz, és nem tud többet, csak egy icipicivel. Csak egy picurkával. Örülök, hogy tetszik neked :D Én is nagyon megkedveltem, pedig nem volt betervezve :3

    Na a talawer királyos fejtegetésed a fentebb leírt kategóriába tartozik. NEMMONDHATOKSEMMIT T_T (viszont te figyelsz, ezt szeretem :3)

    A következő rész is nagyon, sőt ennél durvábban lesz információ dúsabb, szóval azzal majd vigyázz. Ott tényleg sokat fogok magyarázni, de remélem kitisztul minden :D

    De igen, Chanyeol világában senki sem ember, kivéve Layt persze.

    Nem haragszom egyáltalán, hogy ennyit írsz, öröm olvasni :D:D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tudom, tényleg rossz az, amikor az író nem tud mit mondani, csak vigyorog a kép előtt ülve :D Nem baj, ha nem írsz vissza sokat, nekem elég az is, ha mindent elírhatok, amit gondolok :D

      Na, ha nekem Jongdae rossz karakter lesz, a falnak megyek :D Őt szeretem, ne legyen gonosz xD

      Bocsánat, hogy még nem olvastam tovább, a napokban nem volt rá időm, de ma megpróbálok sort keríteni rá^^

      Törlés